'Szép arcocskáján áhítatos figyelem, szája kissé nyitva. Jobb kezében kőlap, rajta kottafejek. Baljának a mozdulata szolmizálást kísér. Igen egyszerűen, kubisztikus tömörséggel megfogalmazott munka, egyszerűsége mellett a vonalak és síkok, arányuk és tisztaságuk nagyon sok finomságról, közvetlenségről és meleg szívről tesznek tanúságot. Kevéssel kedvesen és kedveset mondott a szobrász.' (Koroknay Gyula: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei. Nyh., 1971. 77-78. o.)