Monoszló református temploma középkori eredetű falakon áll. A déli homlokzat közepén lévő ajtót szép középkori oszlopsor keretezi. A balra három és jobbra három féloszlopoknak szobrászatilag megmunkált oszloplábai és oszlopfejezetei vannak. A felül lévő timpanonban a félkörívek által szegélyezett mezőben pedig egy dombormű látható.

A félkörív alakú dombormű egy életfát ábrázol. Középen, alulról felfelé bomlik szét a fa, egyre újabb és újabb hajtásokat, virágokat, ágakat bontva ki. Mindez tör az ég felé.

A templom 13. századi eredetű. 1252-ben már említik a Szent Mihály arkangyal tiszteletére épült plébániát. A déli kapu is még félköríves stílusú, így az is 13. századi lehet. Az 1976. évi falkutatás során tárták fel és állították helyre, akkor nyerte mai képét.

„A három pár faloszloppal bélelt, faragott párkánydíszű, egyenes szemöldökkövű kapu félköríves orommezejében egy dombormű életfa látható. Ez az ősi jelkép térben is, időben is nagyon távolról érkezett a Kárpát-medencébe, hogy azután népi hitvilágunkban és kultúránkban éppúgy gyökeret eresszen, mint régi szakrális művészetünkben. Az életfamotívum helyet talált magának a magyar pásztorművészetben, a parasztbútorok festett és faragott mintái közt, archaikus kályhacsempéken, de fontos szerepet kapott a középkori Szent László-legenda-ábrázolásokon is. A szimmetrikus szerkesztésű, gazdag rajzolatú, indás-leveles monoszlói kőfaragványnak csak néhány hasonló, korabeli társát ismerjük” – írja Ludwig Emil szakíró.

---