Diszel nevét 1247 óta említik, elsősorban okleveles források és peres iratok. Előnyös fekvésénél fogva valószínűleg már a honfoglaláskor itt őseink az erdő, a legelő és a patak találkozásánál. Diszel ma Tapolca része. A falut az Árpád-korban királyi udvarnokok lakták. Templomát 1333-ban a pápai tizedösszeírás jegyzékei említik, papjának Domonkos, volt a neve. A diszeli templom építéstörténetét az 1989. évi leletmentés és műemléki feltárás tisztázta. A község első temploma a XIII. században, román stílusban épült, védőszentje már ekkor Szent Márton toursi püspök volt. A szentély oldalában látható sírkő a IV. században itt álló római villa épületéből származik. A déli falon bemutatásra kerültek a középkori plébániatemplomból megmaradt ablakok és párkány részletek. A templom a török háborúk idején romossá vált. Átépítésére, a falu újratelepítése után, 1755-ben került sor. A templom tömeg arányait és mai formáját az 1774-es barokk stílusú átalakítás során nyerte el. Belső kifestésére 1910-ben került sor. Orgonáját 1892-ben építették. Főoltárképén Szent Márton a köpenyét megosztja a koldussal.A templomban 3 harang lakik, két Szlezák László harang és egy Hollandiából kapott ajándék harang. Érdekesség, hogy a két kisebb harang rendkívül kicsi, és kisszekund hangközre vannak egymástól, így érdekes hangzást ad a harangok összehúzása.

Hajdan a templom körül fallal övezett temető volt, amelyben a török időkig temetkeztek. Az egykori temető helyén 1890-ben Szentháromság-oszlopot emeltek.

---