Valamikor, egykor, amikor a fényképek készültek, magával ragadott a síron látható két maszk, az ott megformált (vagy általam látni vélt) stilizált lant és az azt övező, szecessziós stílust idéző virágfüzér. Szinte természetesnek tűnt, hogy az itt nyugvó ember színész.

Tihanyi Miklós rövid élete (1880.–1913) jelentős részét színpadon töltötte. Valahol olvastam (most nem találom), apai örökség volt a pálya... színtereit sorolja a második forrás. Nem volt helye a a kibontakozásnak, így filmszerepe is csak néhány lehetett. "Művészete korai halála miatt filmen nem teljesedhetett ki. 1912-ben a Vígszínház társulatával két rövid játékfilmben is szerepelt, amely közül a Keserű szerelem nemzeti filmgyűjteményünk legkorábbi fennmaradt fikciós filmje."

A forrás szerint házasságából egy fiú született (László, 1912). A vele együtt temetett rokon a sírra helyezett könyv vésete szerint Tihanyi Zoltán (született 1911-ben). de.róla nem találtam adatot.

A sírvers a művésznek szól, aki talán valamennyire mégiscsak megmutathatta magát és aki kiérdemelte a tapsot, könnyet is.

„Fakasztál mosolyt, könnyeket
Művész! ahogy tetszett neked.
A játéknak im vége szakadt
A taps elfogyott, a könny maradt. " (Kiss József)

---