„Nem ez a sorsunk, mi akarunk!”

Ez egy idézet Várady Sándor (1920-2000) szobrász 17 éves korában írt, Nem ez a sorsunk c. verséből. A vers az 1939-ben megjelent verseskötete kezdő verse, mely lendületes karaktert sejtet bennem. E verseskötetben található Töredék c. verséből származik az idézet, mely síremlékét díszíti, s mely a szobrászban már 17 éves korában megfogalmazódott gondolatait közvetíti.
A sírvers:
„Tudom ki vagy, művészet istene / …én már a foglyod vagyok / ölelj magadhoz / istenasszony / hódolód vagyok.”

A források között felsorolt két könyv, választ ad a síremlék részleteit kutatóban felmerülő kérdésekre. A síremléket 2001. június 9-én avatták fel. A durván faragott, felfelé keskenyedő kőtömbön, egy első pillantásra talán bronznak tűnő madár, homloklapján egy bronz plakett, és alatta bevésett sírfelirat és sírvers látható.

A madár azonban a szobrász 1985-ben alkotott Felröppenő madár c. pirogránit alkotása. Az alkotói szignó, és a mű elkészültének éve a szobor hátsó oldalán, a madár farktollain levő szignóból is kiolvasható, és a forrásban megjelölt könyvben is szerepel. A repülés, a madarak szárnyalása, mozgása iránt érdeklődő szobrász sok alkotása készült e témában. Ennek emlékére választhatták a síremlék egyik fő motívumaként a felröppenő madarat. A szobor 55 cm méretű.

A síremléken látható plakett, a szobrász 1987. évi alkotása, elnevezése, a Modern Antigoné. A szobrász egy másik érdeklődésének emlékéül választották a síremlék alkotói ezt a plakettet is, nevezetesen az ókori görög irodalom egyik legjelentősebb műve, az Antigoné volt rá különösen nagy hatással. E plakettjén, a testvéri szeretetért még önmagát is feláldozni képes Antigoné egyedül áll. „ A lány lábainál szétszórtan temetetlen halottak. A bronz fénye a lenyűgöző görög napot idézi.” Olvashatjuk a forrásban a forrásban megnevezett könyvben. A bronz plakett 15,5 cm átmérőjű.

A sírfelirat megörökíti, hogy a 2000-ben elhunyt Várady Sándor és a 2009-ben elhunyt özvegye, Várady Sándorné nyugszik ezen a helyen.

Várady Sándor Miskolcon született. Sokoldalú tehetségét az 1939-ben megjelent verseskötete is jelzi. A Képzőművészeti Főiskolát 1938-1944 között végezte. Utána hazaköltözött Miskolcra, ahol aktív résztvevője lett Miskolc művészi életének. 1948-ban Budapestre költözött, s haláláig itt élt és alkotott. A szobrász számos alkotása őrzi emlékét.

---