Eddig nem hittem a véletlenekben, de lehet most már lassan mégis...

Az elmúlt hét folyamán a városon vitt keresztül az utam és teljesen véletlenül pillantottam rá az épületre amikor elhaladtam mellette. Rögvest megakadt a szemem az erkélyeken lévő színes domborműveken. Akkor ott abban a pillanatban nem tudtam megállni, pár órával később naplemente környékén tudtam csak visszamenni és képeket készíteni. Milyen szerencse hogy nem az épület előtt álltam meg, hanem a mögötte lévő parkolóba kanyarodtam be, különben sosem vettem volna észre, hogy nemcsak a Győri útra néző erkélyeken, hanem az épülettömb kettő szomszédos utcájába benyúló szárnyain is szintén vannak hasonló alkotások.

A fényképezőgép kattogtatása közben már éreztem, hogy nem igazán tudok róluk közelit csinálni és a fényekkel is már problémáim voltak, annak ellenére, hogy a naplemente nagyon szép meleg színt kölcsönzött. Itthon átnéztem a képeket, valóban voltak problémáim bemozdulással ezen felül nem is voltam minden erkélynél alapos.

Vasárnap egy családi kirándulással egybekötve ismét alkalmam adódott pár nappal korábbi hibáimat korrigálni, de most már felkészültebben érkeztem és - úgy érzem - alaposabb munkát is végeztem, jobb fényképek készültek. (Remélem profi fotós barátom nem fogja olvasni ezt a műlapot és megnézni a képeket, mert már egy neki átküldött selfie-t is úgy küld vissza, hogy legalább 5 hibát bekarikáz rajta.)

A Győri úton lévő lépcsőházak (10-es, 12-es, 14-es, 16-os számúak) bejárati ajtó fölötti erkélyeken 4 különböző motívumot tartalmazó színes dombormű található, melyek szocialista-realista stílusban családi jelenetet, dolgozó bányászokat, néptáncoló embereket és (szerintem) orvosnál lévő anyát gyermekével ábrázol. Az alkotások több erkélyen már erősen sérültek, alkotóelemek hiányoznak, a bányászos jelenetet ábrázoló erkély már dróthálóval körbe is van vonva, meggátolva a darabok esetleges lehullását.

Alkotót és készítési dátumot eddig nem sikerült kideríteni a domborművekről, de legalább 60 éves alkotásról beszélünk. Az első fotózáskor beszédbe elegyedtem a padon ülő két idős nénivel, akik visszaemlékezéseik alapján az épület felépítését nagyjából az 1950-es évekre tippelték.