A Petőfi utcán délkelet felé hagyva el Beremendet, az utolsó házaktól már csak 1 kilométerre van a magyar-horvát határ. A határátkelő felé haladva: az út bal oldalán láthatunk egy kis építményt, amelyben egy szobor van.

Az épület képoszlopnak nagy, de kápolnának kicsi. Pedig a mellette álló ismertető tábla szerint a neve: Szent Rókus-kápolna. A tábla többek között azt írja: „Története egy szomorú eseményhez, jelesül a pestisjárványhoz köthető. A 18. században Baranya vármegye területén többször felbukkanó járvány e vidéken is számos emberéletet követelt. Az 1739. évi pestis idején sok ember esett áldozatul a faluban, dacára annak, hogy karantént rendeltek el a megyében. Az epidémia alatt a Beremendiek fogadalmat tettek, miszerint ha elmúlik a pusztító vész, kápolnát emelnek. A hagyomány szerint az építőanyagot a hívek saját kezükben vitték, s így épült fel a kis kápolna Szent Rókus tiszteletére.”

Az épület lehet hogy 1739-ben (vagy valamivel utána) épült meg, de ma újszerű képe van, mert nemrég felújították. Ez 2014. március 1. és 2015. június 30. között történt a „Magyarország – Horvátország IPA Határokon Átnyúló Együttműködési Program” keretében. Felújították a környezetét is, van itt: híd, térburkolat, esővédő faházikó, padok, tűzrakóhely, közvilágítás, táblák, parkosítás.

A kápolna nyugati oldalán alacsony acélajtó van. Ez általában zárva, de az üvegen át be lehet tekinteni. Belül egy párkányon áll Szent Rókus szobra. A szobor szépen kidolgozott: a szakállas, bajuszos, de fiatalos arcú alak pásztorbotot tart a kezében és egy tök alakú kulacsot. Vállán tarisznya lóg. Köpenyét felhúzva mutatja a bal lábán tátongó sebét. Jobb lábánál egy kutya áll, szájában kenyérdarabbal van, melyet Rókus felé nyújt.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint: „Szent Rókust egykorú képeink és szobraink zarándokként ábrázolják: kezében vándorbot, válláról ivóedény, rendesen kobak csüng le. Népünk jámbor képszemléletében compostelai Jakab örökébe lépett. Dugonics jeles mondásai között olvasható: ki nem fogy, mint Szent Rókus kobakja. Ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Szent Rókus kobakját nem ösmerik az emberek, mióta a szarándokok elmúltak. Még Szent Rókusnak oldalán függ. A szarándokok mindig tele tartották.” Szent Rókus jelképét, a kobakot alkalmazta járványok elhárítására az a sajátos mohácsi sokác hagyomány, mely szerint házaik utcára néző padláslyukából állandóan zászlószerűen kitűzött kobaktök függött, hogy a városba, házakba lopakodó járványt menekülésre kényszerítse Szent Rókus szimbolikus jelenléte, őrködése.” – és valóban itt Beremenden ott a tök alakú víztartó edény. Az itteni Szent Rókus ruháján kagyló alakzatok is vannak, ami utalás a zarándokszent Szent Jakab közismert jelzésére.

Rókus szobra nem nagyon régi, bizonyosan nem XVIII. századi.
A kápolna előtt van egy kőkereszt. A Szent Rókus szobra mögött is van fából egy kisebb kereszt, korpusszal.
Maga a kápolna helyi védelem alatt áll.

---