Nagy felfedezés volt számomra a kedves mesefigura felfedezése korábban – kétszer is. Először Sopronban (futó fotó-kaland az éjszakában), később Szentendrén, egy kirándulás "folyományaként", akkor még a Duna korzón lévő galéria homlokzatán. Később, a környéken sétálva szomorúan észleltem, a galéria bezárt. Kis utánajárással azonban megtudtam, éppen csak kicsit odébb költözött. Ott-jártamkor (2016. május első napjaiban) azonban az emblematikus repülő nevelőnő alakja sajnos még nem volt a helyén, a tervek szerint kb. a következő hétre volt várható megérkezése.

Kutas László jellegzetes műve a művész számára annyira kedves alkotása lett, hogy még a névjegykártyáján, mint "logo" szerepelteti. A galéria, amit kortárs művészek hoztak létre, saját alkotásaik bemutatására létesült.
Miért, miért nem, tetszik nekem a a bejáratnál, az utcával párhuzamosan a teret határoló plakát és felirata: Hódolat a nőknek / Hommage to women / Hommage an die Frauen.

Minthogy 2011-ben az a döbbenet ért, hogy éjszakára a galériát fémjelző alkotás már a délutáni órákban (éjszakára) leveszik, most is érdeklődtem. A helyzet nem változott (miért is lenne így)? Óvni, védeni kell (lopás, rongálás), éjszaka a galériában pihen.

Szubjektív megjegyzés: a korábbi galéria portáljának kiképzése Szentendre hangulatát követte, inkább visszafogott mélyzöld, fából készült kereteivel. Mary Poppins alakja magasabban, a bejárat felett helyezkedett el. Valóban, mint aki éppen érkezik.
A mostani, modern portál színe a kor divatját követi. Műanyag ablaka (és a sajnálatosan ott szolgálatot teljesítő esőcsatorna) nem kedvez meséből érkező alakjának... nem beszélve a felfüggesztés módjáról és a szemmagasságban látható lakatról. Persze, azért a figura ugyanúgy szerethető.

---