„…egy más tavaszról, hol örökké élnek…”

Egy idézet a sírversből, mely Szabolcska Mihály egyik líraian szép, az Őszi estén c. versének utolsó versszaka: : „S az őszi levelek / Lassú hullása, / Ringasson egy végső, / Nagy látomásba, / Egy más tavaszról, / Hol örökké élnek, / Hulló virágok, / Kialuvó fények, / Biztató remények.”

„Dr. Földváry István, Esztergom szabad királyi város főügyésze, elhunyt fáradhatatlan munkás életének 54. évében, 1910. január 13.-án”. Ez a sírfelirat olvasható az esztergomi belvárosi temető I. parcellájának 2. síremlékén. Az alacsony kovácsoltvas kerítéssel körbevett, mívesen kialakított kő síremlék fő dísze a fehér carrarai márványból faragott sírszobor. „Az angyalarcú fiatal nő szomorúságában a fejét hajtja, jobb kezével egy szál rózsát hullat a sírra, bal kezében az élet győztesének pálmaágát tartja.” Így írja le a szép, életnagyságú sírszobrot Vértes Zoárd bencés tanár, 1944-ben írt, Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől c. könyvében. A síremlék elkészültének pontos dátuma nem ismert, valószínüleg 1911-ben készülhetett.

A sírkő legmagasabb részén egy kereszt és egy címer látható. A címer Komárom-Esztergom vármegye címerére emlékeztet.

A síremlék alkotójának szignója látható az oldalsó részén, mely már kissé nehezen betűzhető ki: „Geranday…Budapest”. Vértes Zoárd, aki 1944-ben, könyve írása előtt még bizonyára jobb állapotban láthatta a szignót, könyvében Geranday Bélát nevezi meg alkotóként. Ennek alapján alkotóként őt szerepeltettem, melyben tovább erősít, hogy a könyv leírásai szerint széleskörű ismeretanyaggal rendelkezett az író. Könyvében Gerenday Béláról (1863-1936) is megemlékezik. Olvashatjuk leírásában, hogy „édesatyjának Gerenday Antalnak a márványüzemében gyulladt ki lelke a nemes kövek szolgálatára”, s hogy Milánóban is tanult, melynek eredményeként az olasz hatás érződik művészetén.

Az elhunytat 1945. március 17.-én követte özvegyen maradt felesége, kinek sírfelirata a sírkő vízszintes felületén olvasható: Dr Földváry Ístvánné, sz. Rudolf Etelka.

---