Viszonylag kis létszámú közönsége volt a mai napra hirdetett emléktábla avatásának, amelyet Duray Tibor (1912-1988) festőművész/képzőművész családja állíttatott az önkormányzat támogatásával annak a műteremháznak falán, ahol a művész 1958-tól haláláig lakott és alkotott.
A tábla – a mai sajnálatos, pénzszűke szülte "szokásnak" megfelelően – mindössze "sima" emléktábla lenne, de a család felajánlotta a művész '60-as években készült Nyugalom című plakettjét, ami szépségével és egyediségével egyértelműen emeli az emlékezés fényét.

Az avatáson mind élettörténetéről, mind pályájáról, a kettő egymásra hatásáról is hallhattunk, az emberről és – mint elhangzott – "a szó igaz értelmében reneszánsz" képzőművészről. Jegyzeteltem, de látva a képzőművész emlékének őrzésére létrehozott honlapot, inkább az ott található mindent átfogó életrajzot ajánlom https://www.duray.hu/eletrajz Itt ajánlják még a róla írt könyvet, melyet Molnos Péter művészettörténész írt és amelynek első fejezete (Közös utakon) ízelítőként el is olvasható: https://www.duray.hu/pub/D1_KOZOS_UTAKON_1_21.pdf

Kicsit jobban közelítve "profilunkhoz": elhangzott és olvasható is, az '56 utáni években "festészete időlegesen megtorpan", akkor fordult a plasztika irányába. Kisplasztikákat, érmeket, plaketteket készített, de üvegfestményei, ill. sgraffitója is ismert.

Az emléktáblára a tőle származó idézetet, hitvallásáról tanúskodó mondását vésték: "A műtermemben érzem magam a legjobban, hiszen ideköt minden... Egész munkásságom lényegében belső önéletrajz."

A köztéri művészet munkásságának nem elsődleges vonala. Munkái mégis láthatók nálunk: https://www.kozterkep.hu/artpieces?artist_id=366
A plasztika terén végzett munkásságától a honlapon éppen csak említés esik, ide vonatkozó képeket, bővebb útmutatást nem tartalmaz. Mégis, lehet, érdemes még kutatni további alkotásai után.

---