„Napraforgók, tűzzománc, 320x200 cm, Jászapáti Tsz. Székház (1979)”

Egy sor a festményeiről ismertté vált Baranyó Sándor köztéri alkotásainak felsorolásából. Ezek alapján fogtam neki a keresésnek, melyhez helyismeret hiányában, a jászapáti könyvtár helységtörténeti ismereteiben bízva, őket kerestem meg. Segítségükkel megtudtam, hogy létező alkotásról van szó, s a település városházája melletti, korábban a Tsz. Központ, ma egy utód mezőgazdasági vállalkozás épületének homlokzatán, az épület kiugró tűzfalán, látható is.

Egy, a falazáskor kialakított, néhány centiméter mély beugróban helyezték el a képet 1979-ben, melynek mérete 200x320 cm, 10x10 cm-es elemekből összeállítva. A kép alján kis bádogpárkány található. A képen teljes szépségükben pompázó napraforgókat láthatunk, az életnagyságnál jóval nagyobb méretben. A 640 elem, kis tűzzománc táblácska, szinte önmagában is egy-egy kis remekmű, melyekben a színek csodálatos kavalkádját láthatjuk. A markáns, erőteljes színek, melyek jellemzőek a festő művészetére, itt is megjelennek. A Jászapáti környékén ma is hagyományosnak számító tavaszi napraforgó termesztés hangsúlyos volta ihlethette meg a művészt képe alkotásában.

A távolról szép állapotúnak látszó tűzzománc kép elemeit közelről nézegetve, sok repedést, törést lehet észlelni, főleg a szomszédos épülethez felöli oldalon. Magasabban, néhány elemnél a tűzzománc teljesen kitört. A pótlásokon túl, a repedések mielőbbi javítása, az egyes meghibásodott elemek, s tulajdonképpen a teljes kép restaurálása, szerintem nagyon szükséges lenne.

Baranyó Sándor (1920-2001) festőművész, a Szolnoki Művésztelep tagja és meghatározó egyénisége volt, aki szívesen „rándult ki” a mozaik- és tűzzománc készítés területére. A monumentalitás is vonzotta őt. Jászapáti közterületét is egy ilyen alkotása díszíti. A Napraforgók c. tűzzománc kép, távolról is kellemes, meghatározó díszítőeleme a tágas utcarésznek. A képet szemből nézve egy szép bokorsor részben takarja, ami a fényképezésnél akadályozó körülmény volt.

---