A százhalombattai Liszt Ferenc sétány igen gazdag műalkotásokban, mondhatni igazi kánaán a "köztérképészeknek" :)

A lakótelepi emeletes lakóházak között zöldellő oázisként nyitotta meg kapuját 1972-ben a város 2. számú óvodájaként. Nevét az udvaron tavasszal virágszőnyegként sárgálló pitypangoktól kölcsönözte 1992-ben.

Az óvoda udvarát 1973 óta díszíti Bolgár Judit szobrászművész Két bors ökröcske alkotása.

„Olyan a hűvösvölgyi új szinkrongyár, mint egy palota. Belül széles lépcsősor, reliefek, oszlopok, kovácsoltvas-díszítések ... Ebben az épületben talált otthonra rajzfilmgyártásunk is. Jól felszerelt műhelyeiben nagy munka folyik: a „Két bors ökröcske” című székely népmeséből készül film. Egyetlen nagyszabású játékfilm előállítása sem olyan hosszadalmas munka, mint a rajzfilmé. A „Két bors ökröcske” huszonötperces film lesz, vagyis hétszáz méter. Harmincháromezer rajzot kell készíteni a filmhez, ami harminckét szakember másfél évi munkája.

Ez a negyedik — eddig legnagyobb — magyar rajzjátékfilm. Első volt a „Kiskakas gyémánt félkrajcárja”, a második az „Erdei sportverseny”, harmadik a „Kutyakötelesség”. Az „Erdei sportverseny”-! tizenkét ország vette meg és Párizsban egy nemzetközi gyermekfilm-versenyen első díjat nyert. Macskássy Gyula, a most készülő film rendezője és Varsányi Ferenc, a tervezője reméld, hogy a „Két bors ökröcské”-nek is nagy nemzetközi sikere lesz.

A film hőse, Gergő, egy székely legényke, aki jócselekedetei jutalmául két csodatévő ökröcskét kap. A gonosz várúr elvenné tőle az ökröket, de Gergő győz, a várúr pedig a pokolba kerül... Ez röviden a film meséje. A film zenéjét Ránky György írja. Ha minden jól megy, tavaszra a film már bemutatásra kész lesz. „ – írja a Színház és Mozi című hetilap 1954. november 19-i száma.

További információk a rajzfilmről: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_k%C3%A9t_bors_%C3%B6kr%C3%B6cske

Azonban a "Két bors ökröcske" történetéből nemcsak rajzfilm, hanem diafilm is készült, mely az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=AnwocQ0qmic

Szinte biztos vagyok benne, hogy minden itteni óvodás ismeri a történetüket, rengetegszer mesélhették el az óvónénik nekik az elmúlt évtizedekben és napjainkban is.

Bennem mind a rajz-, mind a diafilm nagyon kellemes gyerekkori emlékeket ébresztett. Van egy olyan érzésem, hogy nagyobbik gyerkőcömmel holnap a régi diavetítő is előkerül a nagyszülőknél és a vasárnapi ebédet követően megnézzük közösen a mesét.

Hálás köszönet Sebestyén Mihályné intézményvezetőnek a fotózás engedélyezéséért!

---