Csohány Kálmán nevével és munkásságával itt találkoztam először a Köztérképen. Nagyon megtetszettek a falikerámiái és elkezdtem utánaolvasni az életrajzának.

"1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Grafikuskollégája, Kajári Gyula volt a gyár művészeti vezetője, aki az alapító nagy művészek, Tornyai János és Endre Béla szellemét képviselve lehetővé tette, hogy a városban tartózkodó kísérletező kedvű képzőművészek bejárhassanak a gyárba. Az volt a feltétel, hogy két műből egy a gyár tulajdonában marad. Az első próbálgatásokból egy komoly korszak kezdődött Csohány számára. A mázalásra előkészített, szépen korongozott, kiégetett tálakból, vázákból lehetett választani és azt a saját elképzelése szerint mázalta. Így keltek életre a vázákon a lovak, halak, madarak, táncosok és minden más elvont gondolat. Aztán jöttek az előre gyártott lapok, amik a papírnál izgalmasabb alapot adtak. Eleinte azt mondta, hogy a kerámia számára kiegészítő „sportág”, de pár év múlva már komoly megbízásokat kapott és teljesített s évenként két-három hónapot dolgozott Hódmezővásárhelyen. Kerámiáihoz is alkalmazta azt a motívumkincset, amelyek grafikáiban foglalkoztatták. Az ország számos városában és falujában készített intézmények, üzemek falára kerámiát.." olvasható Shah Gabriella művészettörténész Csohány Kálmánról készült írásában.

Többek közt Ajka városának is készült egy falikerámia 1967-ben, mely az ottani művelődési ház aulájában lett elhelyezve. Bábics Valéria intézményvezető azonnal reagált a megkeresésemre. Éppen egy nagyvonalú kiállításra készültek, de szakított rám időt. Több levélváltás és telefonbeszélgetés zajlott közöttünk.

Az alkotás sajnos nem látható. Öröm az ürömben, hogy nem pusztult el, nem lett leverve. Elmondta, hogy az intézmény három ütemben lett felújítva 2007 és 2010 között. Az alkotás az aulában a ruhatár mellett található, azonban most egy gipszkartonfal van előtte, mely tudomása szerint a Műemlékvédelmi Hivatal hozzájárulásával történt, mivel az önkormányzat tájékoztatta őket a felújítás menetéről.

"El kell mondanom, hogy én is nagyon szerettem a képet, mivel mondhatni kis túlzással, de itt nőttem fel a házban sok-sok kapcsolódással, élménnyel. De azt is őszintén be kell vallanom, hogy jól ki tudjuk használni az aulát jelenlegi formájában is. Csak néhány példa: kamarakiállításoknak a legjobb helyszín; az Ajka tárlaton is többször előfordult, hogy a pályázók nagy létszáma miatt az aula is kiállítóhely volt ; rendszeresek egy-egy művészeti együttes jubileumi rendezvényén az emlékkiállítások, gyermekprogramok. Tehát, ahogy lenni szokott: az egyik szemem sír, a másik kicsit örül. " - zárta sorait Bábics Valéria.

Hálás köszönetem az információkért és fényképekért!

---