Bécsi külvárosnak nevezett városrészben többnyire gazdapolgárok laktak. Majdnem minden ház homlokzatán szentek szobrai láthatók az oromfülkékben. A barokk lakóházról többször készítettem fotót, látva a 10 évvel ezelőtti romlását, a szobor is már majdnem szétesőben volt.. A ház a múzeumhoz tartozott Ponzichter-ház néven. (Bohne Züchter jelentése babtermelő innen ered az elnevezés) belső berendezése német gazdapolgárok bútorait használati tárgyaikat mutatta be. Ma már nem a múzeum része.
A ház a leírások szerint 1734-ben épült Eisenklöbl János kőművesmester építette magának.
A kapu zárókövén kőműves szerszámok voltak láthatók. A homlokzaton a Szentháromság szobrot feltételezhetően a kőművesmester testvére Eisenklöbl Lőrinc faragta. A szobor az Atya a Fiú és Szentlélek képét mutatja. Érdekesség számomra az Atya fején a pápai tiara, kezében tartja a keresztre feszített Fiát, a Szentlélek galamb képében nem a fejük fölött van mint ahogy legtöbbször ábrázolják, hanem a lábuk előtt.
Nagy örömömre szolgált amikor a Szent Mihály dombra igyekeztem és megláttam a már-már elveszettnek hitt szobrot a helyén. Többen hiányolták, szívesen fotózgatták mások is.
Mint tudomásomra jutott a szobrot Budapesten Sütő József szobrász restaurátor rekonstruálta. Több más egyéb köztéri szobor restaurálása munkájának nyomát jelzi a városban.

---