A lengyelországi Dukla városában született János (1414-1484) vallásos pék családból. Már gyermekkorában segítette a szegényeket, elesetteket, gyakran kenyeret osztott köztük.
Sokáig erdőben, hegyekben remeteként is élt.
Pappá szentelése után igét hirdetett, gyóntatott élete végéig.
Egész élete példamutató volt, erényei: a tisztaság, készséges engedelmesség, böjt, önmegtagadás, a viszálykodók kibékítésének s a szomorúak megvigasztalásának karizmája. Élete utolsó éveiben a vakság keresztjét viselte, de még akkor is prédikált, gyóntatott.
70 évesen Lembergben halt meg, ott is temették el, de később Duklába szállították, ahol most őrzik a földi maradványait és ezért zarándokhellyé vált a város.

II. János Pál 1997. június 10-én a közeli Krosnó város repülőterén szentté avatta.

A szobor a gyermek Jánost ábrázolja, ahogy kenyeret oszt a lépcsőn leereszkedve a szegények közé.
A talapzaton Szent János imája van, amiben mindenkit a szegények megsegítésére kér.

A Rzeszowban élő szobrász rövidített alkotói szignóját a duklai múzeumban egészítették ki.

---

Angol leírás, sztori

John was born in Poland, in the town of Dukla, into the family of a baker. (1414-1484)
He was helping poor people already as a child, frequently offering free bread.
That's the topic of the statue as well.
He was ordained, and he worked as a priest until the age of 70.
Pope John Paul II canonized him in 1997.