Zaklatott lelkiállapotban, de optimistán érkeztem Kisbajcsra. Útközben az járt a fejemben, hogy itt született édesapám, és reméltem, van néhány – a legkisebb faluban is föllelhető – emlékmű, amit előre nem sikerült földeríteni.
Kisbajcs nem volt a múltban tehetős falu. Bejártam, nem találtam régi-régi emlékművet. Egy nagy kör után – a környék kis falvait bejártam, melyeknek nevei a történetekből a fülembe csöngtek – végül rászántam magam a temetőre.
Nos, igen. Kisbajcson a temető bejáratánál alakítottak ki egy ki teret. Neve (emléket állítva a falu egykori plébánosának ): Markos Sándor emlékpark.
Ezen annyira meglepődtem, hogy teljesen elfelejtettem, hogy egy alkotás – egy műlap.
Így a vágyam hiába teljesült, hogy Kisbajcs is kerüljön föl a „Köztérkép” térképre, a 2000. július 22-én fölállított emlékkeresztről és a szépen faragott címerről nem készítettem elegendő képet – mögöttem a temetővel…
A kopjafára a következő évszámokat vésték: 1252; („Kisbajcsot az írott források először 1252-ben említették Baych alakban.”) 1927; 1954; („A nagy szigetközi árvíz” ) 1990; 2002; 2010 (az emlékpark állítási éve).
A park kialakítása és a növényzet miatt az oszlopot annyira nem tudtam megközelíteni, de a stílusjegyek alapján, más a környéken beazonosítható alkotó személyét föltételezni merem: Nagy Géza (fafaragó)

---