Zsámbékon, a Bicskei utca 12. szám alatti épület homlokzatán, egy Szent Vendelt, a pásztorok védőszentjét ábrázoló nagyméretű relief látható. A források között szerepeltetett 1986. évi szép leírás szerint: „a barokk stílusú dombormű központi alakja a juhait legeltető, keblére könyvet ölelő Szent Vendel, a háttérben a Vendel-ábrázolások jellemző attribútumával, a legelésző ökrökkel. A képet hullámos, növényi-indás díszítés keretezi, alján a „Wendelius” felirattal.”

Az egyik legszebb hazai Szent Vendel-ábrázolásnak jelzett, színesre festett dombormű, felújított állapotban látható ma a ház falán. Szent Vendel e domborművön a barokk juhászok ruhájában, rövid köpenyben, széles kalappal, pásztortarisznyával és bottal látható. Kezében könyv, talán a Biblia. Az idézett leírásban szereplő „Wendelius” feliratot nem találtam már meg, viszont az archív képek között szereplő, az idézett leírással kapcsolatos 1971. évi fényképen kivehető.

Az 1740-es években épült épületet, az 1710-es években a betelepülő sváb családokkal együtt érkező Melchior Keller építtette az 1740-es években. Ö, erre az időre már a környék leghíresebb és leggazdagabb állattartója lett. Az épület az 1980-as évekre nagyon leromlott állapotba került, s a lebontását tervezték. A helyi műemlékbaráti kör javaslatára az önkormányzat megvásárolta, és annak felújításába fogott. 1990.-ben elkészült a felújítás és megnyílt a helytörténeti gyűjteményt is bemutató tájház, más néven a Sváb tájház.

Zsámbék területe, bár már a XII. században benépesült vidék volt, Buda 1541-es eleste után a törökök kezére került. A 145 éves török uralom alatt a lakosság jelentős része elmenekült. A település Buda 1686. évi felszabadulása után a Zichy család tulajdona lett, akik az 1710-es évektől kezdődően, több hullámban érkező sváb telepesekkel népesítették be a környéket, köztük Zsámbékot is. A Vendel-tisztelet intenzív meglétét a német bevándorlók kultúraközvetítő hatásának tulajdonítják. Ennek egyik legszebb példájában gyönyörködhet a látogató a Bicskei utca 12. ház falán.

---