Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha Kovács Margit Kossuth-díjas kerámiaművész egyik alkotását lesz lehetőségem bemutatni. De még mielőtt belemerülnék a műalkotásba, egy pár szóban megemlíteném az alkotást magában rejtő intézmény történetét:

1956. szeptember 28-án bejelentették, hogy elkezdték a 32 tantermes iskola építését Dunaújvárosban. Ekkor még kevesen sejtették, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb oktatási intézménye lesz. Százöt méter hosszúságú folyosók, közel hatezer négyzetméter beépített hasznos terület, ezek az adatok jelezték, hogy nem mindennapi méretekkel fog rendelkezni. A terv 1958-ban valóság lett - és ha némi késéssel is - szeptemberben átadták az építők az A-épületszárnyban lévő tizenhat tantermet rendeltetésének.

Az iskola a Ságvári Endre Állami Általános Iskola elnevezést kezdte használni. A következő évek folyamán átadták a B és C épületszárnyakat is, melyekkel 32 tantermesre bővült az iskola. A rendszerváltás után az intézmény nevet változtatott, és a tantestület az eredetileg tervezett Szilágyi Erzsébet Általános Iskola elnevezés mellett döntött. Sajnos a 90-es évek elejére a demográfiai hullám elvonulásával folyamatosan csökkent a város általános iskoláiban a tanulólétszám. Közgyűlési határozat alapján az 1996/97-es tanévtől az épület egyik szárnyába külön intézményként a Hild József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola költözött.

2018. szeptember 1-től a Dunaújvárosi Tankerületi Központ átadja fenntartói és működtetői jogát a Halásztelki Református Egyházközségnek. A Szilágyi iskola ezáltal csatlakozott a Bocskai István Református Oktatási Központhoz. A tantestület döntése alapján, az iskola felveszi Szabó Magda Kossuth-díjas író, költő, műfordító nevét, tehát szeptembertől a Szilágyi iskola immár Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézménye lett.

Visszatérve az eredeti síkra, szerintem nincs olyan ember, aki életében ne találkozott volna Kovács Margit egy-egy alkotásával barátok, rokonok, ismerősök polcain. Nemrég végignéztem a művésznő köztéri alkotásait itt a Köztérképen és összevetettem az életrajzával. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Dunaújvárosban lévő János vitéz alkotása még nem került lencsevégre. Vajon megvan még? Hol lehet? De jó lenne megtalálni. - hasonló gondolatok kezdtek el cikázni a fejemben...

Már éppen kezdtem bevonni dunaújvárosi ismerőseimet a keresésbe, amikor Ádytól (KT) szinte villámgyorsan jött az információ, hol is keressem a kerámiafalat. Ezer hála és köszönet Ády!

Pár héttel ezelőtt telefonon megkerestem az iskola igazgatónőjét, aki érdeklődésemre elmondta, hogy náluk van a keresett alkotás. Fotózási kérésemre azonnal rábólintott.

Kovács Margit János vitéz alkotása az ebédlő falát díszíti. Több internetes forrás is 1953-at jelöli meg készítési évként, de az iskola építését - a fentebb leírtak szerint - még nem is kezdték meg akkor.

A János vitéz Petőfi Sándor 1844-ben írt verses meséje, irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költeménye. Összesen 27 fejezetből áll, melyből az első 18 "földi kalandok", az utóbbiak pedig "Meseország" történeteit mesélik el.

Ezen fejezetek jelennek meg a kerámiafalon rendkívül részletgazdag ábrázolásban. Megmondom őszintén a felfedezést követően az első gondolatom az volt, hogy elolvasom a művet és akkor hitelesebb a bemutatása - az iskolai tanulmányaim ezen a téren már kicsit megkoptak -, de lehet akkor az idén nem készült volna el a műlap. A képek és fejezetek összepárosítását most meghagyom "házi feladatnak" az olvasóközönség számára :)

---