Idei, 2018/2019-es évadát nyílt nappal indította a Nemzeti Színház. És akkor már – megadva a módját – múltidéző ünnepséggel, szoboravatással kötötték egybe.Németh Antal színi direktor szobrát avatták az első emeleti "zsibongó"-ban.
Hangsúlyt kap a szó: múlt. Olyan múlt, amit nem ismerek, nem éltem meg, egy ember, akinek sem személyiségét, sem munkásságát nem ismerem. A szobor a színházi rendezőt, színházi igazgatót idézi, míg színház-történeti író is volt.
Színház-történeti szempontból fontos lehet Németh Antal (1903–1968) személye, a tény, amit így fogalmaztak: „Visszakerült Németh Antal a színházi – és nem csak színházi – életünk vérkeringésébe."

Sok-sok anyagot átolvastam, tanulmányoztam, aminek egy részét "átnyújtom" az érdeklődőnek. Mindenek előtt az avatásról tudósító beszámolókat, amik a forrás alapján olvashatók. Ajánlom még az adalékoknál található írást, személyének, munkásságának jobb megismeréséhez nyújt segítséget.

Amit látok: egy vízió. A színi igazgató víziója, egy általa rendezett darabban... vagy talán általánosságban, rendezéseinek eszenciája. Az előtérben az ő alakja áll. A szobrász belülről, az előadott műből láttatja a rendezőt, aki egy sajátos lepel-szerű jelmezben, mezítlábasan, de komoly átszellemültségben áll a díszletben.
A környezet, egy magaslatokba hajló fa, ágai között, a direktorhoz közel egy gunnyasztó, tépelődő figura ül, a magasban egy másik lebegő alakja.

Magáról a rendező-igazgatóról szólt az avatás mindkét szónoka. Említették nagy rendezéseit, itt első sorban az Ember tragédiája darabját, ami úgy tűnik, végigkísérte teljes életét.
Egyik könyve is erről a darabról szól – mintegy előkészítendő 1937-es, 1939-es és 1942-es rendezéseit. A könyvről (fülszöveg): https://www.antikvarium.hu/konyv/nemeth-antal-az-ember-tragediaja-a-szinpadon-338158
Ez és további színházi rendezései: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9meth_Antal_(rendez%C5%91)#Sz%C3%ADnh%C3%A1zi_rendez%C3%A9sei

Ahogy az avatáson is elhangzott, a kor, a technikai adottságok nem engedték meg, hogy betekintést nyerjünk az egykor megvalósult rendezésekbe, előadásokba, így "...a rögzített csodát pedig továbbra is csak elképzelni tudjuk." Igaz ez valamennyi múltbéli előadásra.

Az "illékony művészetről", a színházról Németh Antal dr. egy 1923-ból feljegyzett gondolata „Minden népnek minden korszakban olyan színházi élete volt, amilyet megérdemelt: olyat teremtett magának, amilyet tudott, és abban lelte szórakozását, ami szellemi életével egyenes arányban állott”."

---