Az Árpád-házi Szent Margit templomot 1933. október 15-én szentelte fel Dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Möller István „1889-ben romként konzerválta a zsámbéki templomot”, ezt a templomot a zsámbéki romtemplom alapján tervezte és Wihart Ferenc építőmester kivitelezte. A templom és a berendezése adományokból épült fel.

Az ablakokban, falakban, festményekben, szobrokban keletkezett károkat 1945-ben már elkezdték javítani, 1948-ra készült el. 1988 – 1994 között felújították többek között az ablakokat is.
A szentély legfelső részén öt kettősablak van. A baloldali legszélső a Szent Máté és Szent Márk üvegablak. Az üvegablak felső részén az evangélisták attribútuma, az ember/angyalfej ill. a szárnyas oroszlán és alatta a nevük látható.
„Máté jelképe az ember (vagy férfialakú angyal), mert evangéliumát Jézus emberi származással, nemzetségtáblájával kezdi; Márké az oroszlán, a puszta jelképe, mert evangéliuma elején Keresztelő János prédikálását írja le.”

Az üvegablakok képei Jézusra utaló szimbólumok: az alfa és ómega, az oltáriszentség. A fiókáit vérével tápláló pelikán Krisztus kereszthalálának, vérének szimbóluma. Az IHS Jézus monogramja.

Máté egyike volt a négy evangélistának. „A Máté-evangélium keletkezését úgy gondolhatjuk el, hogy Máté különös figyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Miután rendezte, mint mondás- és beszédgyűjteményt adta tovább. A tudósok úgy vélik, hogy e beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma volt a forrása annak a műnek, amelyet az Egyház hagyománya Máté evangéliumaként tart számon.”
„Máté zsidó olvasóknak írt, és egyik célja az volt, hogy Jézus nemzetségtáblázata és az ószövetségi próféciák beteljesedése segítségével bemutassa, Jézus a régen várt Messiás, és ezért hinni kell benne. Máté azt hangsúlyozza, hogy Jézus a megígért Király, „Dávid Fia”, aki örökre Izrael trónján ül majd (Máté 9:27; 21:9).”
Szent Márk: „A hagyomány Márkot az alexandriai egyház alapítójaként és vértanújaként tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98–117) szenvedett vértanúságot.”
„Márk, a Krisztussal történt események szemtanúja és Péter apostol barátja volt. Pogányoknak írt….. szenvedő szolgaként mutatja be Krisztust, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Márk 10:45).

---