Sík Ferenc Kossuth-díjas rendező Békéscsabán született 1931. március 25-én. 1995. január 16-án Budapesten hunyt el.

Békéscsabán érettségizett. 1957-ben magyar‒történelem‒francia szakos tanári diplomát szerzett, közben a Batsányi Együttes szólótáncosa, a Magyar Állami Népi Együttes tánckarának vezetője és szólótáncosa volt. Színházrendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte 1963-ban.
Színházak, ahol dolgozott: Egri Gárdonyi Géza Színház, Pécsi Nemzeti Színház rendezője, Magyar Nemzeti Színház, kezdeményezésére létrejött a Gyulai Várszínház, melyet európai rangra emelt; 1994-ig volt a színház művészeti vezetője. Pályafutása során több vidéki és határon túli színházban rendezett vendégművészként.
Személyes élményem is volt, az egyik nyáresti várszínházi előadáson a rendezővel foghattam kezet.
Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1970), Érdemes művész (1975), Kiváló művész (1985), Kossuth-díj (1994), A Nemzeti Színház örökös tagja (1994), Magyar Örökség Díj (2006, posztumusz)

Az síremlékét halálának első évfordulóján avatták neves művészek jelenlétében a Ligeti temetőben. Mladonyiczky Béla szobrászművész síremlékét is ezen a napon szentelték fel.

A síremlék ferdén emelkedő, keretként kirakott gránit kövekből készült, rajta felül szalag alakú kerámiában a rendező neve és évszámok. Bal oldalon könyvet stilizáló kerámia, rajta Arany János Epilógus c. verséből idézet olvasható. Bal oldalon versidézet, és szárnyaló galambok láthatók. Jobb oldalon a családjának nevei, szintén kerámia táblán. A sír központi helyén fejfaként egy nagyméretű kovácsoltvas kereszt korpusszal, alul térdelő Mária.
Az archív képeken jól látható, hogy avatáskor fa feszület állt ezen a helyen, melyet később a sírra fektettek keresztben, mára már csak a vas kereszt látható.

Sinkovics Imre mondott avatóbeszédet, a család művészek, és közszereplők jelenlétében.

"Bielek Gábor apátplébános Sík Ferenc életművéből a magyar és keresztény hitvallást, a korát megelőző, merész, úttörő szellemiséget emelte ki. „Akkor is mert vállalni és tenni, amikor lemosolyogták, vagy megjósolták a bukást.” Mint mondta, azért imádkozik, hogy adjon az Isten olyan embereket, akik a közösségért dolgoznak, nem csak saját boldogulásukért. A kemény sírkő meleg szeretetről beszél, csak a testet zárja magába, mert a lélek velünk marad. Gábor atya végül fölszentelte a síremléket."

---