Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása a Deák téren, amely az ezred első világháborúban elesett hősi halottainak állít emléket. A tervek szerint a város a 20-as honvéd gyalogezred és a 48-as gyalogezred elesetteinek emlékére egy közös emlékművet szeretett volna felállítani, ám a volt 20-as honvédek és családtagjaik nagyarányú gyűjtést szerveztek, s ennek eredményeként 1930. június 1-jén külön emlékművet avattak fel az Erzsébet téren. A 48-as emlékmű avatására 1934-ben kerülhetett sor, miután a Deák térről az Erzsébet térre helyeztek át a Török kutat, s ennek helyére kerülhetett a 12 ezer hősi halott
emlékműve. A kompozíció Petőfi Sándort ábrázolja egy első világháborús kézigránátos magyar katonával. Az 1798-ban Veronában alakult ezredben szolgált ugyanis Petőfi is 1839 és 1841 között 18 hónapig. A bronz szobor talapzatán a költőtől származó idézetek olvashatók: “S az ó világnak romjain Az új világot megteremtik”, “És mi nem hagyjuk magunkat, Míg lesz egy kéz s egy kard! Fogadom, hogy megbánja, Aki bántja a magyart.”. Ugyanitt megörökítették a gyalogezred 1799–1918 közötti nevezetesebb fegyvertényeit is. Leleplezésére 1934. szeptember 2-án került sor. A terv szerint József főherceg adta volna át a szobrot, de fontos közügyek távol tartották, ezért megbízásából Pacor József nyugalmazott altábornagy, egykori ezredparancsnok
mondta az avató beszédet. Az ünnepségen részt vett az alkotó, Kisfaludy Strobl Zsigmond is. Az emlékmű előtti kertészeti kiképzés az 1930-as években az irredentizmus jegyében született. Az előtérben virágokból kirakva a koronás kiscímer és Nagymagyarország térképe, benne kiemelve a Trianon után megmaradt terület volt látható. (forrás: Kanizsa Enciklopédia)
A szobrot 2008-ban teljesen felújították.

---

Gyanús volt az évszám, illetve ismereteim szerint Petőfi nagyon gyenge fizikumú volt, ezért kerestem egy kis adalékot:
'Az ifjú ekkor gyalog útra kelt, Pestre tartott, ahol statisztaként, illetve szolgaként alkalmazta a Nemzeti Színház. Apja azonban utánament és hazavitte. Anyja Ostffyasszonyfára küldte rokonokhoz, hogy Sopronban ismét iskolába járhasson. Ám ekkor megismerkedett a szép és gazdag Tóth Rózával, akihez költeményeket írt. Így a rokonságtól is távozásra kényszerülve 1839 szeptemberében besoroztatta magát Sopronba, a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe. Katonáskodása idején ismerkedett meg Pákh Alberttel. Már az első bevetés alkalmával – Horvátország felé tartva – Grazban ideglázat, majd Zágrábban tífuszt kapott, és miután az év folyamán már kétszer került kórházba, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva leszerelték.
1841 februárjában visszajutott Sopronba, majd innen szüleihez ment Dunavecsére. '
Ezt írja a wikipedia Petőfinek erről a korszakáról, amikor állítólag katona volt.
Itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor