Ez az alkotás kicsit megbújva áll a Strossmayer tér szélén. Így inkább a véletlen vezetett arra. Dragutin Domjanić (tudom, miután hazaérkezve megtudtam) ismert horvát költő. Született 1875-ben az Osztrák-Magyar Monarchia földjén Krči-ben, meghalt 1930-ban, már Jugoszláviában, Zágrábban.
Tanulmányai után bírói pálya várta, majd poéta lett. A Révai Lexikon bejegyzése szerint 1917-ben nagy sikere volt Kipci i popevke című verseskötetének, amit kaj-nyelvjárásban publikált. "Finom esztéta, aki az irodalomban a horvát nemzeti visszahatás legerősebb kifejezője a délszláv irányzattal szemben. (...) Művei összegyűjtve megjelentek : Izabrane pjesme (Lunacek, 1925) címen. "
Munkásságának további részletei megismerhetők a Wikipédia cikkében (angol): https://en.wikipedia.org/wiki/Dragutin_Domjani%C4%87

Kis kutakodás után magyar vonatkozású hírt is találtam. Póth István írásában (ld. második forrás) összegzi Petőfi azon műveit, amit horvát nyelvre fordítottak. Ebben fellelhető, Domjanić neve is, ahol nagy költőnk 1847-ben, Diósgyőrött írt Alkony című versének fordításáról számol be.

"Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj' isten, mit érzek, mit nem érzek,"

---

Angol leírás, sztori

"Dragutin Domjanić (12 September 1875 – 7 June 1933) was a Croatian poet.

Domjanić was born in Krči, a village near the town of Sveti Ivan Zelina. Having graduated law, he served as a judge in Zagreb and as a counsellor for Ban's Bench. He was a member of Yugoslav Academy of Sciences and Arts,the president of Matica hrvatska (1921–1926), and the president of Yugoslav PEN Club. In a struggle between the "old" and the "young" in the framework of Croatian Modernism, he sides with the "young". He versified motifs such as spiritual love, intimacy of the nobility mansions, marquises and cavaliers of the past days. He fears the brutality of the present, mourns the world dying off, he is incredulous of new ideas..."
More about him: https://en.wikipedia.org/wiki/Dragutin_Domjani%C4%87