Találtam archív fényképeket a források között szerepeltetett szolnok-szecska.blogspot.com oldalon, melyeken egy fából faragott kígyós oszlop látható a szolnoki, Széchenyi lakótelepi gyógyszertár épületének sarkánál. A lakótelep első gyógyszertárát és orvosi rendelőt tartalmazó épületet 1987-ben adták át, és a forrás szerint az 1980-as években került kihelyezésre a kígyós szobor, melyről annyit tudtak, hogy Bálint József fafaragó alkotása. A 2013. évi bejegyzésben azt olvashatjuk, hogy a szobor már akkor nem volt látható az eredeti helyén, és sorsa is ismeretlen volt.

A kígyós oszlop motívum a gyógyszertárak jellemző cégére, ezért kerülhetett sor ennek a motívumnak fába faragására, és elhelyezésére, a gyógyszertári sarokra. A "gyógyítás botja", amelyre egy kígyó tekeredett fel, Aszklépiosz, a gyógyítás istene jellemző attribútuma volt a görög-római mitológiában. A vedlő, így az újraéledő testet jelképező kígyóknak nagy szerepük volt Aszklépiosz gyógyító tevékenységében is.

Szerettem volna megtudni, hogy pontosabban mikor állították a kígyós oszlopot, és ki lehet, hol él a Szolnok városban ma már nem ismert fafaragó. Hosszú ideig tartott a keresés, újságcikkek alapján lépésről-lépésre kerültem közelebb személyének megtalálásához, míg végül sikerült vele a kapcsolatot felvenni. A kígyós oszlopot faragó szolnoki, azaz zagyvarékasi Bálint József fafaragó azonos, a jelenleg a dunántúli Jenőn élő, sok szép szobrot alkotó fafaragó Bálint Józseffel. Sikerült vele beszélnem, és ő elmesélte, hogy mielőtt Jenőre költözött, élt Zagyvarékason családjával és dolgozott Szolnokon és a közeli Törökszentmiklóson is. Ebben az időszakában készítette egy fafaragótáborban a kígyós oszlopot 1987-ben, mely 1988-ban lett kihelyezve az épület sarkához. A fafaragótábort az akkor Ecseki úti Általános Iskola és Gimnázium nevű iskola (ma Széchenyi István Gimnázium) igazgatója szervezte. A magát hatvan évesnek mondott Bálint Józsefnek tudomása van arról, hogy a kígyós oszlop nincs már a korábbi helyén, de nem ismeri ennek okát, és azt sem tudja, hogy mi lett a szoborral. Jenőn élve, sorban alkotja faragott szobrait, melyekről szeretettel mesélt, és még mindig keresi önmagát. Remélem ennek a régi alkotásának a bemutatása is segíteni fog neki ebben.

A szolnok-szecska.blogspot.com oldalon látható 1995-ben készült fényképek és a bejegyzés, a szolnoki helytörténettel foglalkozó Kósa Károlynak köszönhető.

---