Szentbékkálla közepén 1999. július 31-én nyílt meg a Falumúzeum, vagy Helytörténeti Múzeum, avagy - amint egy tábla jelzi a falon - Helytörténeti Gyűjtemény. Azonban az utcára merőlegesen álló falusi lakóház 1999-nél nyilvánvalóan régebbi.

Az utcai, azaz a nyugati homlokzat középen egy hármasablak van, felül a padlástér két kis nyílása. A kettő között egy négyzet alakú mezőben egy dombormű látható.

Ez a település címere. A heraldikai leírása: „Szentbékkálla község címere álló, vörös színű, kerek talpú pajzs, teteje és két oldala ívesen behajlik. A pajzson két balra haladó, kék ünnepi öltözetben lévő, fekete csizmás férfialak, vállukon egy rúdon fehér szőlőfürtöt tartanak. A pajzs két felső sarkában S, C, középen B betű látható.” Itt a falon színeltérések nincsenek, mert minden fehér.

Az épület előtti utcán halad el az Országos Kéktúra és a Mária út.

A falu különleges nevéről: „A Káli-medence északnyugati peremén fekvő települést először 1273-ban említi okleveles forrás Szentbenedekkálla néven. A középkorban Szentbenedekkál, vagy Szentbenedekfalva néven fordult elő. A hagyományok szerint a bencés rend birtoka volt, s neve is ezt mutatná: Szent Benedek kállója (malma). A helységben a Benedek szót később "bék"-kel rövidítették, így lett Szentbékkálla.”
Vagyis a mai falunév „kálla” végződése nem a Kál nemzetségre, hanem a kállóra (malomra) utal.

---