A karmelita rendhez tartozó Teréz domborműve jól illik a sorba. A Farkasréti Plébánia üvegfalainak találkozásánál helyezték el a reliefet, Bányai Gábor Bertalan alkotását.

Teréz életrajza olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján. Így megismerhető korai elhivatottsága a szerzetesi hivatás irányába és az út, amit megtett, hogy ezt elérje. Két nővérét követve a karmelita rendbe lépett be, arra "szerződött", hogy lelkeket mentsen. A szerzetesi életről továbbiakban az említett cikkben lehet olvasni.
Az ábrázoláson (mint általában) Teréz a feszülettel rózsákat fog össze, úgy öleli szívére. Mint olvasható, életét átszőtte a rózsa motívuma: ,,Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!''

Halálára készülve azt jövendölte, hogy küldetése csak halála után fog kiteljesedni igazán. ,,...Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten mindent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!'

Dsida Jenő róla szóló (Sainte Thérese de Lisieux) verséből:
"Szelíd hárfával siratlak
halványszinű rózsa,
pasztell-fényű színes ablak,
finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő,
hold ezüstje mossa,
ezüst-zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,
lenge, szűzi, drága,
fehérarcu kármelíta,
zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra
nyílott, tiszta mátka,
szép erények rózsacsokra,
rózsaszínű ága..." Folytatás, ill. az egész költemény: http://terezmisszio.eu/node/4

---