Szabó Lőrinc kétszer járt Dél-Tirolban: egyszer egyedül (1924), másodszorra a feleségével (1925).
A tenger fölött 1244 méternyire fekvő kicsi hegyi faluba, Avelengo-Haflingba Meránból érkezett az előző évben üzembe helyezett Seilbahn Meran Hafling - Teleferica Merano-Avelengo kötélvasúttal, ^[1] ahol az Albergo Gasthaus Sulfnerben három napot tartózkodott. Az utazásról, hegyről, benyomásairól a caffé teraszán ülve terített asztal mellől számol be a Rakéta Merán fölött c. cikkében. ^[2]
Kései emlékezésében írja azt is, hogy, „életem legboldogabb napjai közé tartozott a dolomiti utazásom […] Avelengóba most is szerelmes vagyok, nem akartam hazajönni, és most is boldogtalan vagyok, hogy már sose látom viszont” ^[3].
A réztábla a hátsó udvarban, a régi bejárat mellett van. A szállodára talán rá sem ismerne már Szabó Lőrinc; az egykori panzió azóta négycsillagos luxushotellé nőtte ki magát.
A háromnyelvű (olasz-német-magyar) emléktábla elhelyezésével kapcsolatos ceremóniát a Római Magyar Akadémia vezetői és munkatársai szervezték meg. Így került az emléktáblára a kezdeményező Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelye és a Szabó Lőrinc Alapítvány neve mellé a Római Magyar Akadémiáé is, melynek feladata az itáliai magyar emlékek kutatása, védelme és gondozása.
Avelengo-Hafling látványa a Búcsú Avelengótól c. versben:
http://krk.szabolorinc.hu/03/16.htm

---