Hosszú évek óta vágytam a lépcsőházban nehéz terheiket tartó törpe-atlaszok megközelítésére. Ahogy a kapcsolt lapon írom, a szervezés, ill. a felé vezető út első lépése néha hangulat kérdése is.
A törpék a palota "reprezentatív", sajnálatosan elzárt részén "szolgálnak" (ennek valós, korabeli képet mutató, felújított helyiségei megtekinthetők szervezett bejárások alkalmával), míg az épület nagyobbrészt a Szabó Ervin Könyvtárnak ad helyet. Másrészt ezen a szárnyon találhatók az igazgatósági irodák is. Ide kopogtattam be egy merész napon, így sikerült az utat megtalálni a fotózási engedély felé. Itt is köszönöm újra a könyvtár főigazgatójának az engedélyt, munkatársának a kíséretet, a szervezést.

A palota építéstörténete részben a másik lapon olvasható, ill. természetesen a forrásoknál részletesen elérhető. Megemlítendő Meinig Artúr, a tervező-építész, akinek neve számtalan felsőbb körökhöz tartozó család rezidenciája kapcsán ismert.
A Wenckheim-palota egyike a legnevezetesebb alkotásainak, aminek külseje drezdai barokk stílusban épült, a belső kialakítása pedig XV. Lajos stílusát idézi.

Az egykori díszbejárattal szemben lépcsősor vezet a palota egykori pompáját idéző helyiségei felé. A lépcső aljában, annak két oldalán két míves kandeláber áll, ezek tövében, pontosabban a korlát magasságában hancúroznak a kedves puttók. Egyikük a jelek szerint maga Ámor, felszerelkezve munkaeszközeivel, az oldalán látható kis tegez t.i. a piciny nyilak tárolására szolgál.
Ahogy látom, most nincs szolgálatban, kis kupidó-társaival játszik. Másznak, erejüket próbálgatják. A stilizált márvány címerpajzsokon lógnak, támaszkodnak, miközben egy kosárban felhalmozott gyümölcsért nyúl egy kéz... idilli kép, bájos arcok és gyermekpopsik.

---