A 12. században és a 13. század első éveiben élt Enrico Dandolo (1108-1205) az egyik leghíresebb és hírhedtebb velencei dózse. Felmenői között sok jogász, kereskedő és egyházi ember volt, akik számos értékes szolgálatot tettek a Velencei Köztársaságnak. A 12. század közepén részt vettek a város egyházi és világi intézményeinek megreformálásában és a keresztes hadjáratokban is. A család férfitagjai bölcsek, tetterősek és hosszú életűek voltak. Enrico Dandolót 1192-ben választották dózsévá, ekkorra valószínűleg teljesen vak volt a szeme. Az 1170-es években fokozatosan vesztette el a látását. "Barátai szemében az agyafúrtság megtestesülése és a jó kormányzás jelképe volt." Párizsi Máté apát szerint "testi vakságát ragyogó intellektus ellensúlyozta". A III. Ince pápa felhívására szerveződni kezdett negyedik keresztes hadjáratban Velencének kulcsszerepe volt. 1201-ben követek érkeztek Velencébe, hogy a keresztesek Szentföldre szállításáról tárgyaljanak az akkor kilencven éves Dandolóval. A keresztes hadjárat Velence számára lehetőséget adott a dalmát városok behódoltatására (Zára a Magyar Királyságé volt) és Konstantinápoly elfoglalására, ezáltal a Földközi-tenger keleti medencéje kereskedelmének teljes uralására. Ez jelentette Genova időleges legyőzését a tengeri kereskedelemben és Konstantinápoly kifosztását, a Bizánci császárság felosztását. A velenceiek számos hadi trófeát vittek magukkal Konstantinápolyból: ezek közül a legfontosabb a Szent Márk bazilika homlokzatán elhelyezett négy bronz lószobor. Dandolo nem tért haza Velencébe, sírja a konstantinápolyi Hagia Sophiában van.

Nem maradt fenn hiteles korabeli ábrázolás Enrico Dandolóról, a külsejéről alkotott elképzelést számos későbbi ábrázolás formálta ki. Némelyik ábrázolás szakáll nélkül (pl. Giovanni Palazzo velencei dózsékról szóló könyvének fametszete a 17. század második feléből), mások szakállasan ábrázolják. A római parkban álló fehér márvány mellszobor szakállas, erőteljes, büszke emberként, dózsesapkával a fején mutatja. A bal oldalán Velence szimbóluma - a könyvet tartó szárnyas oroszlán domborműve - látszik.

---