Kaiserslauternben, a Münchstrassén, a Storchentrum (Gólya-torony) előtti térburkolaton, egy kalapos, szakállas, vállán madzagokkal átkötött csomagokat cipelő ember vörös homokkő szobra áll, egy tömbszerű talapzaton. Először, távolról a Télapót juttatta eszembe, de közelebb érve láttam, hogy itt egészen másról lehet szó. A forrásokban találtam meg a magyarázatot. A szívszorító „Doboz-ember” alkotásban megformált ember, egy különlegessége volt a városnak. A másfél méter körüli, talapzattal együtt közel két méter nagyságú szobor, az ő emlékére, a kis ember emlékére készült, aki a II. világháború idejében jött a városba, s az utcán élt, kartondobozokkal járta a várost, és a dobozairól nevezték őt el. Rajta túl nagy méretű kabát, és redőkben meggyűrődő túl hosszú nadrág. Haját soha nem vágta, vállára és szakállára nyúlt. A forrásokban tudni vélik, hogy a II. világháború előtt érkezett Pfründnerhausba, az Essenhez közeli Krupp gyári munkástelepre. Itt teljesen megváltozott, és később szinte senki nem ismerte őt fel mikor már Kaiserslauternben élt, és az utcán sétált. A kis ember látványa a város mindennapjainak részévé vált sokáig, a rossz gyerekeket vele ijesztgették a szülők. A szobrot Udo Weillacher készítette 1994-ben, melyet a két csatolt forrásból tudtam meg.

A szobor, a városban több helyen is alkalmazott vörös homokkőből készült, egy doboz kivételével, mely réz anyagú, és a szépen megkötött madzag-masnijával, az alkotástól elütő színével, bizonyosan jelentőséggel bír. Nekem a Doboz-ember doboz-szive. A szobor talapzatán bevésett felirat, a kis ember lábai alatti sávban: „Schachtelmannchen”. Az egyik oldalon, a kabáton egy tulipán formájú lenyomat látható. Ezt a művész szignójának vélem. A vörös homokkő láthatóan sajátos megmunkálást igényelt, melynek részletei szépen látszanak az alkotáson.

Dr. Udo Weilacher 1963-ban született Kaiserslauterben. Német tájépítész, szerző és a tájépítészet professzora, olvashatjuk. Ha először kissé csodálkoztam is a forrásokban szobrászként szerepeltetett nevén, rövid keresgélés után teljes nyugalommal győződtem meg szobrászati tevékenységéről. A nyelvi nehézségek ellenére, megértettem, hogy intenzív alkotói munkát folytat, elsősorban Fiscbachban. A tájépítészet szerelmeseként, az erdőket látogatók örömére, számtalan ötletét valósította meg, melyek között fából és homokkőből készült alkotások is szerepelnek. Egy homokkőből készült, nyáját terelő kalapos juhász alakjának homokkőbe vésett domborműve, végképp meggyőzött (fotó az utolsó előtti forrásban), hogy Kaiserslauternben Udo Weilacher szobrát találtam meg a Doboz-emberben.

A Münchstrasse és a Gólya-torony történet megismerésre érdemes. A Münchstrasse Kaiserslautern legrégibb utcája. A név 1742 óta érzékelhető. Az utolsó forrás utolsó fotóján, a fotóra festett kereszt a Münchpfortentum (Gólya-torony) maradványait mutatja. A nagyobb részeket 1900-ban már eltávolították. Ez a város történetében legkorábban említett torony, amely nem azt jelenti, hogy a legrégibb. A Premontrei rend kolostorral bíró szerzetesei 1339. körül építették és tartották fenn. Később a rajta fészkelő gólyákról, Gólya-toronynak hívták, mely nevet a mai napig őrzi és használja a város.

---

Angol leírás, sztori

In Kaiserslautern, Germany, in Münchstrasse, in front of the Storchentrum, there is a red sandstone statue on a block of pedestal. It represents a man wearing a hat, beard, with many boxes on his shoulders. The "Box-Man" was one of the specialities of the town, arrived during World War II. He lived in the street, lived on boxes. He was named after his boxes. He didn't cut his brown hair, his beard. Nobody knew him. Together with the pedestal, a statue is around two meters high. The statue was created by Udo Weillacher, a German landscape architect in 1994