A pezsgőgyártás legfőbb, legismertebb üzemének látogatóközpontjába tértem be... kicsit eltévedve, rossz címre emlékeztem. Nem kevés meglepetés várt. Igaz, ezek hátterében jórészt mégiscsak van magyarázat, hiszen ismert, hogy az alkotót és a manufaktúra létrehozóját nem csak névazonosság köti össze.

Az Ősz című alkotás mögötti nagy terület középpontjában ez az alkotás áll. Valamikori nagy vágyam volt, hogy eredetijét megkeressem. Az alkotó munkásságát összegző katalógusban gyönyörű képeket láttam (ld. egy változatát a forrásnál) a csodálatos kútról. Minden kísérletem felkeresésére (egyelőre) kudarcba fulladt, bár egy kirándulás kötődik már hozzá. Sajnos, nem jutottam be a megcélzott borozóba, de utólag kiderült, ott csak egy kisplasztikai változatot találtam volna. Az "igazi" azonban magántulajdon... és úgy tűnik, megközelíthetetlen

Itt a cél felé fordulva találtam a szoborcsoport műgyantából készült változatát, a művésznő ajándékát. Az alkotáshoz tartozó kutat a körben elhelyezett hordók helyettesítik. Fényképeztem, akkor is, ha nem az igazi. Legalább egy lépéssel közelebb érezhetem magam az alkotáshoz. Később levélben érdeklődtem, bemutathatom-e?

Lukullusz (Lucullus), a néhai római hadvezér neve, leginkább azokról a pompás lakomákról ismert, ill. él a köztudatban, amit idősebb korában rendezett, amikor már visszavonultan élt. Így az ínyenc, bőségben elfogyasztott lakomák, amik az élet élvezetét célozták – kissé szélsőségesen viszik tovább nevét.

Az alkotáson három embert, egy férfit és két nőt látunk. Igen, minden ízükben az élet szeretetét sugallják. Középpontban a lakoma folyékony része, a bor fogyasztása áll, de felbukkan ennek "inputja", a szőlő is. "Öltözékük" természetközeli, hangsúlyozza nyitottságukat az élvezetre – mint ókori elődeik is tették. Mindhárom szereplő teste feltűnően szép, a mozdulatok a témához hűen természetesek, teljes az ellazulás, a lakoma élvezetével való azonosulás.

Ahogy tudom, a művésznő szereti ezt a "profán témájú" alkotását. Ahogy valamikor nyilatkozta "...Akár zenei, akár biblikus-szent, akár profán témán dolgozom, mindig az embert keresem."

---