A monumentalizmus felé fordulás talán akkor kezdődött az alkotó Marián Králiknál, amikor fémalapanyagokkal kezdett foglalkozni.
Ez a mű méreteiben mindenképpen tükrözi a monumentalitást, hiszen majdnem 6 méter magas és több mint 7 méteres hosszúságával - nem számolva a szélességét - igen tekintélyes a maga nemében.

Ebben az alkotásban is jelen van a saválló anyag, bronz, kovácsoltvas és acél keveredése egymással. Technikailag nehéz kivitelezni a különböző anyagminőségek egymáshoz hegesztését, de az alkotó hosszas munkával (vagy inkább kisérletezéssel?) ezt is megoldotta.

A vázlat először papíron született meg még 2016-ban, majd készült egy egy méteres vázlat is modell gyurmából. A munkálatok mégis úgy kezdődtek, mintha valóban idő hiányában lett volna az alkotó művész. Talán innen is a név - In medias res – ami irodalmi megközelítésén kívül – ebben az esetben valóban az "egybőli lebonyolításra" utal.

Az in medias res - már a méreteiből adódóan is - nem a belvárosi műhelyben készült, hanem egy külvárosi alkotó teremben (Račán - Récsén) több héten át.
Darabjai egyenként készültek (részben már a munka közben polírozva) és egy keretre illesztve hegesztették végső formájára, majd csiszolták ismét össze a hegesztett kötéseket.

Egy kamion hozta a belvárosba az esti órákban. Nehezen megközelíthető ez a park tehergépjárművel, mégis sikerült egy nagy daru segítségével beilleszteni a kert bal szélső részébe. Érdekes volt, hogy a talapzat már a műhelyben egybe lett építve a szoborral, így azzal együtt állították be a vaslemezre, majd hegesztették a helyszínen ehhez a rögzítőkonzolhoz.

A 2018-as megnyitó után a park monumentális darabjává vált szembetűnőségével.

---