Találtam egy régi, 1966. évi újságcikket, melyben Bokros László kerámia faliképéről olvastam, a szolnoki Rigó utcai óvodában. Nem volt könnyű megtalálni, de végül sikerült. Az utcanév-változások következtében ma az Ady Endre út 24/a szám alatt találhatjuk meg a Gézengúz óvodát, a valamikori Rigó utcai óvodát.

Az óvoda egyik foglalkoztatójának falát díszíti, a gondosan őrzött, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri c. versének illusztrációjául szánt kerámia falikép, melynek elemeit a közel két négyzetméteres bekeretezett, festett falfelületen, elszórtan helyezte el a művész. Az újságcikkben olvasható, hogy az üresen hagyott falfelület is a kompozíció szerves része, és a kompozíciót szolgálja az elhelyezett elemek ritmusa is. Az iciri-piciri kismacska, házikója, az ártatlan tekintetű két iciri-piciri ökröcske, és a tököcske, a kaszáló és a huncut napocska békésen megfér egymás mellett. Egy iciri-piciri kerámia lapocskán Bokros László becsempészte szignóját, s egy másikon az 1966. évszámot. A kedves alkotást életre-hívó, kísérletező kedvű művész, ezzel is segített nekünk, több mint ötven év után egyértelműen beazonosítani művét.

A jelzett újságcikkben Bokros László szavait olvashatjuk, miszerint a mázak és a különböző hőfokon történő égetés alkalmazásával, színekben és faktúrában egyaránt változatos és izgalmas művészi hatásokat lehet elérni. A kerámia faliképek technikája nagyban különbözik a mozaik-technikától. Itt színekben és formában egyaránt a legfinomabb átmenetek, sajátos festői hatások érhetők el.

Bokros László festőművész 1928-ban Monoron született. Festőművész diplomáját a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerezte meg. 1957-től 1989-ig a szolnoki Művésztelepen lakott és dolgozott. 1989-ben Szigligeten telepedett le. A kísérletező kedvű, sokoldalú művész, a festészeten kívül foglalkozott grafikával, szobor, plakett, érem készítésével, szőnyegtervezéssel. Alkotásait a hazai kiállítások mellett, több külföldi tárlaton mutatták be. Műveivel köz- és magángyűjteményekben szerepel.
2017. május 30-án halt meg Szigligeten.

Bokros László a szolnoki Gézengúz óvoda foglalkoztatójában, a nagy falfelületet betöltő faliképre varázsolt, a képzeletünkben hatalmassá nőtt mesefigurákkal, ma is kedves napokat szerez a gyerekeknek. Egy kis ismétlésre álljon itt a vers:

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének

---