A Budapest100 rendezvénysorozat jó ideje minden évben megrendezésre kerül – eredetileg az aktuálisan 100 éve épült házak ünnepeként, az arra hajlandók megnyitották kapuikat. Néhány év után azonban elérkezett az az idő, amikor jellemzően szüneteltek az évszázad-előtti építkezések, mint pl. a világháborúk okozta kimaradások okán. Másrészt sok olyan épület van Budapesten, amik ugyancsak megérdemlik, hogy megemlítsék – akkor is, ha a szervezés eredeti logikájába nem férnének bele. Így került sor 2016-ban egy újabb tematikájú (majd más szempont szerinti) rendezvény beiktatására, amikor a körúti házak nyitották meg kapuikat. Akkor használtam ki az alkalmat és sikerült néhány "kitárulkozó" épületbe betérni.

Ez az épület a körút kialakítása, ill. a körút mentén két nagyobb ütemben felépült házak sorozatának egyike. Tervezője Gaál Bertalan, neve a környék számos épülete létrejöttéhez kötődik. Az építtető ifj. Haggenmacher Henrik, aki a 13. számú házat is magában foglaló teljes épülettömb megrendelője (apja tulajdonában volt több, környékbeli gőzmalom, így az adott épület helyén működő "második generációs" malom is, ami azonban 1873-ban leégett).

Az épület egyik dísze az Aratás címet viselő dombormű az oromzaton – ld. a kapcsolt lapot. Ez az, ami némi ambivalens érzést okozott annak idején, amikor Vero nemcsak blogjában dolgozta fel, elhozta nekünk is. Csak azért fájt a szívem, miért is nem léptem korábban, hiszen a körút, a ház környéke ugyancsak mozgásterem.
Amikor bejutottam az épületbe, pici ellensúlyt kapott korábbi restségem. Az udvaron levő építmény ugyan itt-ott takarja, de a szemközti (zárt) folyosó falán lévő domborműsor valamilyen szinten kárpótolt. Hogy miért várakoztattam ideáig, arra nem tudok válaszolni.

Az első benyomás: a századforduló környékén is ismerték már az Alpin-technikát :-) No nem! A középső két függőleges falszakaszon (kiegyensúlyozott szimmetriában) egy-egy férfi és nő alakja látható: játékos szalagok, koszorúk, libbenő szoknya alól kivillanó lábacskák és kimunkált, látványos férfiizmok. A résztvevő férfiak feladata összetett, egyik kezükkel tartják fejük felett kecses párjukat, másrészt balról viaskodnak a szárnyas szörnyekkel. Utóbbiak számomra meghatározhatatlan lények, szárnyuk, hosszú fülű farkaspofára emlékeztető fejük, tekergő farkuk láthatóan sok bonyodalmat okoz. Ehhez képest a fent szalagos, koszorúba hajló játékos képbe könnyedén beleillenek.

---