Ády ajánlotta a figyelmembe a fém domborművet, mely az egyik váci iskola udvari homlokzatát díszíti. Egy régi képen látta meg, de egészen addig nem voltunk biztosak benne, hogy a mai napig megvan az alkotás, míg személyesen ott nem álltam előtte.

Az igazat megvallva nem nagyon szeretek alkotó nélkül publikálni egy műlapot és ennél az alkotásnál meglehetősen gondban voltam. Jó ideje annak, hogy fotóztam a fém domborművet és mindig csak toltam magam előtt a műlap elkészítését. Most végre eljött a képek kiválogatásának ideje. Nem hagyott nyugodni a dolog, kell, hogy legyen valami nyoma az alkotójának. Hosszas keresgélés után egy érdekes újságcikkre bukkantam 1981-ből, ahol Pest megyei pedagógusokkal beszélgetnek házi készítésű eszközökről, mely az egyes tantárgyak feldolgozását könnyítik és a nevelő-oktató munkát elősegítik:

"Belányi László a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola tanára, villamos laboratóriumi méréseket, elektroműszerészeit gyakorlatokat vezet 1965 óta.
...
Persze, van a tarsolyban más is. Az iskola falán a fém dombormű az én munkám, a tanüzem homlokzati világítása szintén, a finommegmunkáló műhely teljes vezérlőrendszere nem különben..." - áll a Pest Megyei Hírlap 1981. június 24-én megjelent számának "Újító pedagógusok" című cikkében.
(Kiegészítés: Lőwy Sándor Gépipari Technikum és Szakközépiskola volt az 1950-ben alapított iskola korábbi neve, 1993-ban vette fel Boronkay György nevét.)

Miután Belányi László nevére rábukkantam az újságcikkben már könnyen jött a többi információ Belányi Tanár Úrról:

"Belányi László villanyszerelőként több váci gyár villamos energia rendszerének kiépítésén dolgozott, majd 1965-től nyugdíjba vonulásáig középiskolai tanárként nevelte emberségre, oktatta a szakma alapjaira tanítványait. 1982-ben villamosipari műszaki tanárként diplomázott. Az elektromos labor megépítéséért miniszteri dicséretben részesült.
A tanár úr emellett bőrképek készítésével, az elfelejtett középkori bőrdomborító technika újbóli felfedezésével vált közismertté. Sok kiállítása volt hazánkban és külföldön egyaránt. Művei Finnországba, Japánba és Németországba is eljutottak.
Életművéért 2001-ben Vác városa Pro Urbe kitüntetésben részesítette."

Egy apró észrevétel az alkotással kapcsolatban. Az archív képen alul látható még egy kisebb rész, azonban a mostani képeken ez hiányzik, egyértelműen látszik a falon a javítás nyoma, ahol a rögzítés volt.

Köszönöm az iskola vezetőségének a fotózási lehetőséget és hatalmas köszönet Ádynak!

---