Bokros László festőművész (1928-2017) diplomamunkájáról szóló újságcikkre leltem a Tiszavidék 1957. május 11. szám 5. oldalán. Ebben a cikkben fénykép is található a vízi-sportolókat ábrázoló freskóról. A faliképen hét személy, három nő és négy férfi alakja szerepel, négyen evezőlapátot tartanak. Egy elkapott jelenetet ábrázol egy vízparton, átadva a vízi-sportolói élet egy mozzanatának hangulatát. Sajnos a színeket csak elképzelni tudjuk, melyben a művész későbbi képei segítségünkre lehetnek. A fürdőruhás alakok, s a különböző testtartások, lehetőséget adtak a diplomázó Bokros Lászlónak, hogy az emberi test ábrázolásában kibontakozott tehetségét is bemutassa.

Szerettem volna megtalálni az alkotást, bár annyi információt találtam csak róla, hogy 1961-ben még biztosan meg volt. Levelemmel megkerestem a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárát, remélve, hogy archívumukban megőrizték a freskó-diplomamunka helyét. Művészettörténészük segítségével sok értékes információhoz jutottam. Kiderült, hogy a freskó az Epreskert II. épület 5. terem falán készült el, de mára sajnos már nem maradt meg. Így személyesen nem nézhettem meg.

A könyvtár művészettörténésze által segítségül megküldött, a Szabad Művészet 1956/8. szám 366. oldalán lévő, a Képzőművészeti Főiskola évzáró kiállításáról olvasható beszámoló alapján, mégis fontos részleteket ismerhetünk meg. 1956-ban Szőnyi István növendékei közül négy freskószakos hallgató végzett, köztük Bokros László is. Az általuk készített freskók, a diplomamunkák kiállításán természetesen nem szerepelhettek, mert az Epreskert egyik épületében készültek el, s ott voltak láthatóak.

A freskó bemutatásához szerettem volna annak méretét megtudni, és ha lehetséges az eredeti helyéről további információkat szerezni. Ebben további értékes, nélkülözhetetlen segítséget kaptam a könyvtár művészettörténésze közbenjárásával, az Restaurátor Tanszék vezetőjétől. Kérésemre levelében megerősítette, hogy a freskó az epreskerti II. épület (Lotz Károly palota) 5-ös műtermében lehetett, ahol az egyik, kb. 2 méter átmérőjű boltívet lehet beazonosítani helyéül. Megírta, hogy ebben a műteremben jelenleg is murális képzés folyik, és hogy a boltíveknél jelenleg újabb alkotások láthatóak.

A diplomamunka témájának kiválasztásában Bokros László tanárával, Szőnyi Istvánnal egyeztethette a freskón ábrázolt jelenet alapgondolatát. Mestere, 1927-ben készült vázlatai tanúsága szerint, sokat foglalkozott a Duna-parti evezősök megjelenítésével. Bokros László freskójában mégis sajátos egyéni nyelven fogalmazta meg a maga elé tűzött feladatot. A 2019-ben megjelent Bokros László monográfiában több, a freskó egyes részleteivel azonosítható tanulmány-rajza is szerepel. Elkészült alkotásában, saját felfogásban és színskálában hasznosította mestere munkásságából tanultakat, de nem az ő stílusát követte, a tanulságok felhasználásában bátor és önálló volt.

A diplomavédéskor készült jegyzőkönyv szerint, a monográfiában olvashatóan, a bizottság elnöke Bernáth Aurél volt. A bírálóbizottság egyöntetű véleménye volt, hogy az azt megelőző évek legjobb diplomamunkáiként készültek el a freskók, s külön kiemelték, hogy addig még senki nem készített freskót, diplomamunkaként. Az „Evezősök” faliképből, s végzős társai munkáiból, a vizsgabizottság, levonta a következtetést, miszerint a monumentális festészetünk sokat ígérő, magas színvonalon képzett fiatal utánpótlása növekedett a főiskolán.

A szegény családban született Bokros László, írt arról, hogy a Képzőművészeti Főiskolán, ahol a rászorulóknak járó támogatásban részesült, Hincz Gyula osztályában kezdte, majd Pór Bertalan volt a mestere. Az ott őt ért tapasztalások után, átkérte magát Szőnyi Istvánhoz, a freskó tanszakra, ahol 1956-ban végzett. Tehetségéről, egyéni látásmódjáról győződhetünk meg az „Evezősök” c. freskójából, diplomamunkájából.

---