A szarvas dombormű a Kútvölgyi Szűz Mária Engesztelő kápolna belső udvarán, a Mária-kúton van. A legenda története a különböző forrásokban kicsit más, de a lényeg, hogy egy család (Nagyőszi) gyemeke beleesett a kútba. Amikor megtalálták, elmondása szerint egy szép nő a palástjával tartotta fenn a vízen. A család kápolnát emeltetett hálából a Mindenkor Segítő Szűz Mária tiszteletére. Az akkori kápolnát azóta többször átépítették.
Fayköd Mária Zsuzsa egyik rajzát 13 éves korában meglátta Regőczi István atya, egy évvel később már szobrokat faragott a kápolnába.
Ez a dombormű egy patakból ivó szarvast ábrázol. A szarvas szimbólum. „Az ókeresztény művészetben a paradicsomi forráshoz (élet vizéhez) érkező szarvas a keresztségre váró hívő jelképes ábrázolása… A Zsolt 42,2 alapján az istenkereső lélek, s az Eucharisztia jelképe; az (élet) forrásból ivó szarvas a 4. századtól a legerősebb keresztség-szimbólum.” A 42. 2 zsoltár szavai: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

---