"Kisfaludy-emlék a budapesti múzeum-kertben

Szeptember 22-én délelőtt egy szerény emlékművet avattak föl a Nemzeti Múzeum kertjében.
Régi szobor, még a múlt század közepéről, de benső érzés tiszta mélységéből keletkezett és egy édeshangú költő Kisfaludy Sándorét, a ki Himfy dalainak bájával eltöltötte a szíveket. Tiszteletére Magyarország és Erdély-ország hölgyei egy bronszobrot készítettek még a negyvenes években. A kis szobor egy kiterjesztett szárnyu sas, amelynek egyik karjával mintegy magához ragadja a földgömböt, melyen belevésve a Dunántúl látszik, a Balaton-felvidék, mely Kisfaludy Sándor szülőföldje és a mely lelkesítette költészetét. A madár másik karma egy lant húrjaiba kap.
A bronzemlék 1848-ban készült el, de akkor nem állíthatták föl s a Nemzeti Múzeumba került mint ereklye, hol az egyik folyosón elhelyezték. Fából csináltak neki talapzatot, amelyen eme fölírás volt: "Himfy-lant Kisfaludi Sándor emlékéül készítették Magyar és Erdélyhon leányai 1848."
Szalay Imre, a múzeum igazgatója most szép kőtalapzatot készített rozsdavörös svéd gránitból a Kisfaludy-emléknek s fölállítatta a park múzeum-utczai részén és szeptember 22-ikén, Kisfaludy Sándor Sándor születésenapján a költőnek emlékezetére rendezett ünnepélylyel beigtatták az emlékművet a park szobrai közé.
Mikor a XIX-ik század elején a nemzet a vércsapoló, franczia háboruk, az elszegényedés és a bécsi kormány nyomása alatt halálos dermettségben merült Kisfaludy Sándor lantja volt az, mely csábos zengésével az élet uj pezsdületét indította meg a nemzet-testben. Köszönet érte neki. Az igaz érdemnek igaz tisztelet jár."

---