Az alkotás a Lampart Zománcipari Művek Bonyhádi Gyárának épületét díszítette. A homlokzaton frízszerűen végfutó újításnak számító zománc alkotás kapott helyet, ami Lantos Ferenc Kossuth-díjas festő, grafikus nevéhez fűződik. A négyzet alakú tűzzománclapokból készült nagyméretű színes mozaik kompozíció, pozitív-negatív absztrakt geometrikus modern formák variációja, ami Lantos Ferenc tervei alapján itt a zománcgyárban készült. Az alkotó szorosan részt vett a mű elkészítésben.

Az alkotás nem rozsdásodik, így hosszú ideig gondozás mentesen díszíti az épületet, de ma sajnos már már látható. A zománcgyártól azt az infót kaptam, ami elég furcsa, hogy ez a mű még is rozsdásodott, és már nem nyújtott dekoratív látványt ezért vaalmikor a 80-as években lebontották, és a MÉH-ben végezte. Ez az alkotás az elsők között készült, talán itt még nem volt annyira kiforrott a technika, ezért rozsdásodhatott.

"Zománckísérletek a bonyhádi gyárban

Vajon lesz-e a bonyhádi Perczel-kastélyban zománcmúzeum? Reméljük, igen. S ha lesz, nem árt tudni, honnan indult az egész.
Lantos Ferenc pécsi festőművész és tanár szinte véletlenül került a bonyhádi zománcgyárba. De amint odakerült, azonnal megbűvölte festői fantáziáját az a rengeteg, kiaknázatlan lehetőség, ami ebben a póriasnak bélyegzett anyagban rejlik. Hiszen miért is érdekelheti a festőt az az anyag, amiből lábasokat, fazekakat, jelzőtáblát„ vizesvödröt és más egyebet készítenek?
A kísérletek immár vagy fél éve folynak. Pécsett, a városi könyvtárban fali zománckompozíció díszeleg, Budapesten állított ki Lantos Ferenc néhány zománcképet, s már érdeklődnek máshonnan is...
Amikor ellátogattunk a bonyhádi zománcgyárba, s bejutottunk a „Malom" feliratú ajtón át a laboratórium két kis helyiségébe, ott találtuk Lantos Ferencet, amint az égetetlen, megszáradt zománcrétegre rajzolgatott, egy, kb. egy négyzetméter?s nagy lemezen. A laborvezető. Reicher Ödönné és Bertalan Sándor, a gyár esztergályosa voltak még a teremheti. Az egyik miniatűr égetőkemence lábához támasztott képeket mutatják. Lantos Ferenc, korábban „valódi” grafikaként mert kompozíciói láthatók két lemezen, az egyiken fémszürke átmenetekkel vörös és fekete színben. Három kisebb lemez a fújópisztollyal felvitt színek hatásait kutatja A budapesti kiállítás kritikusa egyébként a kiállított néhány képről akkor így foglalta össze a lényeget: „Az új technika önálló kép és több lapból álló dekoratív igényű kompozíció kialakítására egyaránt alkalmas. Ilyen értelemben tehát határeset a hagyományos táblakép és a nagyobb falfelületeket díszítő iparművészeti alkotások között?'.
Ennek az utóbbinak az alkalmazására éppen itt, a zománcgyár utcai homlokzatán kerül sor. Kimegyünk a gyár bejáratához, ahol a deszkaállványtól még nehezen látható a falrész, ahová a zománcok kerülnek. A földön kiterítve a négyzetalakú lapok már sejtetik, milyen hatású lesz ez a falkompozíció. A munka viszonylag egyszerű és gyorsan halad. A zománclemezek visszahajtott széleit összecsavarozzák és a falba illesztik. Az iparművészet körébe tartozó falburkolatnak a következő előnyei vannak:
— A zománc a hőre és időjárási változásokra érzéketlen — mondja a főmérnök, Máté Gyula —, lemossa az eső, mindig fényes marad, nem kell restaurálni, nem korrodál, bármilyen színben alkalmazható és a színei is állják az időt. Felszerelése egyszerű. A zománcburkolást nyugaton már régen alkalmazzák, falakat is készítenek belőle, habkönnyű műanyaggal összedolgozva. Itt a zománc épületdíszítő szerepéről van szó, erre is kiválóan alkalmas, jobb mint a kerámia, vagy a díszkő.
— Ez itt a gyár falán afféle mintadarab — veszi át a szót Lantos Ferenc. — Azzal kísérleteztem, hogy különféle színek és geometriai formák alkalmazásául egy egységes hatású, mégis többféleképpen variálható faldíszítést alakítsak ki. Az elemeket tehát gyártani lehetne tömegesen, de a variálás révén mégis különböző falburkolatokat lehetne belőlük kihozni.
A gyárban van táblarészleg is. Ez a részleg minden további nélkül gyárthatna ilyen zománctáblákat is, ha volna rá igény.
Elkészült a táblakép — a rávitt és megszárított zománcrétegbe tűhegy-vékonyán karcolt rajz bontakozik ki, a foltokat ecsetvéggel, ujjheggyel alakította ki a festő, itt tehát előtűnik az előzőleg már ráégetett kék alapszín. Az égetetlen réteg rózsaszínű. Elvisszük az égetőbe, az emelőszerkezet kinyitja a 800 fokos kemence ajtaját, besiklik a lemez, öt perc és ismét előbukkan, de a rózsaszín borvörössé változott. Ahol a rávitt réteg vékonyabb volt, ott a kék és a vörös festői hatású egybejátszása látható. Lantos kedvtelve nézi a hatást.
— Ez az, ami hallatlanul izgalmas a zománcban, ezek a
színhatások, amiket előre nem is mindig sejt az ember.
Az égetőmunkások egyébként Lantos első „kritikusai" és mindvégig legfőbb segítői közé tartoztak."

---