Mint ahogy a sztélé feliratából is kitűnik, az emlékmű állításának gondolata Fraknói Vilmos (1843-1924) történetíró, püspök a múzeumok és a könyvtárak országos főfelügyelője személyéhez kötődik, akit a "régésztriász" minden tagjához személyes kapcsolat fűzte. Az emlékmű állításának gondolata már Hampel elhunyta (1913) után megszületett. Ugyanakkor Damkó is pártfogoltja volt, így kaphatta meg a megbízást.
"A római sztélék, sírkövek formáját követő emlékmű felső részében timpanon látható, amelyet a három férfiú érdemeit elismerő babérkoszorú tölt ki. A timpanont tartó két oszlopban (kétoldalt) szőlős inda fut és az emlék felső harmadában sorakoznak Rómer, Pulszky és Hampel Damkó által kifaragott domborműves mellszobrai."
A sztélét 1916-ban állították fel a Múzeumkertben, de sajátos módon Damkó még ott, a helyszínen (az alkotást beállványozva) dolgozott rajta, mivel a tábla szövegének vésetét még pótolni kellett. A tervek szerint az állványok elbontása után pusztán átadták volna a közönségnek, de végül 1916.november 1-én avatása mégis megtörtént. Erről, a jelenlévőkről, az ünnepről a forrás cikkben továbbiakat is lehet olvasni.
Mint ahogy az a képeken is nyomon követhető, Rómer orra sérült az idők folyamán, amit 2013-ban hoztak helyre.
A cikk abból az alkalomból íródott, hogy száz éve állt (2016-ban) az emlék a Múzeumkertben.

---