Az sajnos visszatérő, rossz szokás, hogy napi teendőm (pl. bevásárlás) közbeni ihletett pillanatomban be-belépek olyan helyekre, ahol még felfedezetlen, bár tudott alkotás rejtőzködik. Így történt ez egy kánikulai napon, amikor beugrottam ide, a Béke szállóba, ahol az első forrás szerinti domborműveket kerestem, egyben feltérképeztem az elmúlt évi megújulásból származó változásokat.
A kávézó átalakulása már alapvetően megváltoztatta a földszint képét. A hátsó falon, ami egyben "kvázi" térelválasztóként funkcionál a szálló többi részétől rögtön láttam a színes, modern alkotást... közelebbről alkotásokat. Ahogy a korábbi, egyes sorszámmal jelölt, azonos című alkotásnál írtam, "a sorszám kötelez", ezért választottam elsőként a kávézón kívül elhelyezett művet. Most újra elmélyedve az itt látható két, rokon domborműben, úgy döntöttem, feladom ezt az elvet, hiszen nem csak egymás mellé helyezett két absztrakciót látunk, de teljes egységben egymással.

Időközben válaszlevél jött az alkotók egyikétől. Kicsit fel is borult a világ. Az nem lepett meg igazán, hogy a csillogó felületet adó anyag üveg helyett víztiszta epoxy gyanta, amit még folyékony állapotában színeztek. Az alapokat és a technikát (a negatívot és vaskeretet) nem részletezem, hiszen bármilyen érdekes is, elsősorban talán a látvány, ill. az üzenet az érdekes. Erre viszont semmiféle segítséget, iránymutatást nem kaptam.

Nyilvánvaló, hogy a művészek szándéka nem a gondolat átadása, hanem ébresztése. Egy dolog az esztétikum, de ebben a szállodában ez alapvető. A másik rész a befogadó, a néző reakciója.
Én maradok az első benyomásnál. A föld és a víz, a mélység víziója foglalkoztat. Ezen a két képen kevesebb mozgást látok, inkább a dombok közt megbúvó tavak állóvize csillan meg a szem előtt. A három alkotás rokon, a földszínek jellemzőek és az éltető víz jelenléte.

---