Fekete Géza Dezső szobrászművész alkotásainak felsorolásában szereplő „Kóka Ferenc emléktáblát” kerestem fel, melyet a budapesti, Visegrád utca 6. szám alatti Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány Galériájában, annak előterében találtam meg.

A 37x48 cm méretű bronz emléktábla a Kóka inspirációk c. pályázatra készült, és 2005-ben került kihelyezésre, a szobrásztól kapott információm szerint. Az alkotás egy részleteiben kidolgozott, elképzelt műtermi jelenetet ábrázol. Az emléktábla számomra azt sugallja, hogy Fekete Géza Dezső szobrászművész megjeleníteni, megörökíteni szándékozta a festő szakmai életpályájának jellemzőit. A rám gyakorolt hatást beigazolódni éreztem, mikor olvastam a festő munkásságáról. Kóka Ferencről, a 60-as évek progresszív „szürnaturalista”, a 70-es évek kísérletező kedvű festőjéről, és a 90-es években készült művein megjelenő aktfiguráiról – az álom és ébrenlét határán – melyeket a mulandóság árnyképei kísérnek. Ennek tudatában, az emléktábla ábrázolt motívumain, az egyes részletein, hosszabb ideig elgondolkozhatunk, ezáltal emlékezve a festőre, s kedvet kapva munkásságának teljesebb körű megismerésére.

Kóka Ferenc festő (Budapest 1934-Budapest 1997), a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1960-ban. Mestere Bernáth Aurél volt. Derkovits-ösztöndíjas 1963-1966 között. 1973-ban Munkácsy díjat kapott. Több országos kiállításon szerepelt és nyert díjat műveivel, és egyéni tárlatai is voltak. Párizsban és Bázelben is szerepelt kiállításokon. Művei a Magyar Nemzeti galériában és több hazai kortárs gyűjteményben megtalálhatóak.
Kóka Ferenc az új Szentendrei Művésztelep első lakói közé tartozott, és ott is élt feleségével, 1997-ben bekövetkezett haláláig, amikor egy tragikus autóbaleset vetett véget pályafutásának.

---