Most fellelkesültem, mert az évek óta azonosítatlan alkotás (ld. az első kapcsolt lapot) meglelte alkotóját és a szerző által javasolt cím is helyére került.
Azon a lapon a képek 2012-ben készültek és öt évet várakoztak, amíg nekiduráltam magam, hogy feltöltsem. És íme, innen számítva csak 2 év és kiteljesedett a tudásunk, Ádynak köszönöm.

Csak megismételhetem a történetet. A CEU kertjében ismert, infó-kkal ellátott Giordano Bruno-szobor vonzott be, így találkoztam a további két kortárs alkotással. A helyszíni érdeklődéssel indult a kutatás, amit telefoni, majd levél-beli kérdés követett, de senki nem tudott felvilágosítást adni.
A Bruno-szobor ismert adatai alapján nyilvánvalónak tűnik, egy időben kerültek oda a szobrok egy szimpózium kapcsán, de semmiféle konkrétum ezen felül nem érhető el.
Ahogy már /új nevén/ "Cím nélkül IV." (alias Csigák) lapján is írtam, arra jutottam, "bedobom". A fényképek őrizgetése nem visz semerre.
Annyi újdonság talán mégis, biztos, hogy nem azonos művész három alkotása, hiszen a korábbi kettő sem azonos. Alexander Polzin munkásságát a Csigák kapcsán próbáltam végigkövetni – ld. pl. honlapját: http://maestroarts.com/artists/alexander-polzin
Az újonnan felfedezett alkotó, Lossonczy Ibolya (Csigák) vonalát pedig Ády nézte, vagyis az ő művei között sem szerepel a mostani. Hozzáteszem, rá (L.I.) igencsak egységes stílus jellemző – pl. lágy vonalak (ld. Artportal), vagyis a két, "egymást ütő" alkotás nem lehet kezének produktuma.

Ez az alkotás minden ízében kiérdemli azonosítóját: "Cím nélkül". Formája megfoghatatlan, bár ahogy többszöri nekifutás után újra nézegetem, mégiscsak úgy gondolom, inkább egy idegen bolygóról származó lény – bizonyos szögből nézve szép fülecskékkel. Másrészt, bár anyaga kemény bronz, a megformálásban képlékenységet "látok". Alaktalan forma, mellette gondosan elhelyezett, vagy éppen lehullott kő, lecseppent csepp (?).
Akárhogy is, a cél, talán felbukkan valahol egy kép, valaki kezébe kerül egy könyv és megtudjuk a lappangó igazságot!

---