A művész, Alexander Trizuljak korai alkotásainak egyike, amely eléggé kifejezőre sikeredett. Az alap egyszerű, építkezések alapjaként használt borított vasbetont használtak fel. A betonfal lábazat 400 x 600 x 80 cm, amelyen a közel 6 méteres, fémből hegesztett alkotás helyezkedik el. Legfelső pontja (a lovas fejének teteje) már majd 7,5 méteren van.

A park különböző területén elhelyezkedő szobrok különös interakciót sejtetnek amint sétálunk a fák között a járdán. Méretei miatt talán a legfigyelemre méltóbb ez a ló hátán vágtató fiú. Maga a szobor dinamikus mozgást sejtet, de kidolgozásában mégis elnagyolt megjelenés vehető észre amint közelebb érünk a műhöz.
Ez a szegényes, de posztmodern megjelenés mégsem egyedi koncepció az alkotó részéről. A szobrot az 50-60-as években a szlovákiai népmesék népszerű témája ihlette, ahol az ember vágya rajzolódik ki, hogy "leváljon" a Földről és elrepüljön az űrbe.

Ebben a szoborban sikerült áthidalnia a művésznek a fantázia és a mesék birodalmát amit a vágtató ló és lovasának együttes megjelenése is sugall. A mű eredeti elnevezésében a Janko a tatoš (Jancsi és táltos) nevet viselte, később a köznyelv kezdte hívni a jelenlegi nevén - amit többnyire használnak.
A Slncový kôň több képzőművészt is megihletett - készült grafit, akvarell rajzok stb.

---