Bokros Júlia keramikus alkotásainak felsorolásában szerepel a szolnoki APEH Irodaházba 2004-ben készített 100x100-as kerámia.

A kerámia faliképet megtaláltam a ma már Adó- és Vámhivatal elhelyezésére szolgáló épület emeletre vezető lépcsősorának első fordulójában, szemben a főbejárattal. Első gondolatom az volt, hogy a megnevezés, az alkotás nagyszerűségét megismerve, nagyon szerény. A következő viszont az, hogy a szerény megnevezés alkalmat ad minden látogatónak, megtekintőnek, az absztrakt formák, a változatos felületi kiképzés, és az eozin technika varázslatos színeinek együtteséből álló alkotás egyéni értelmezésére. Talán egy bagoly képe bontakozik ki?

Az eozinos kerámia falikép a főbejáraton belépve halvány pasztell színekben látszik, a kissé tompa fényben. Ám ahogy egyre közelebb ér hozzá az ember, úgy kelnek életre változatos fémes színei, melyek fény hatására egyre fokozódnak, s a látvány szépségét fokozza a felületi domborulatokon megcsillanó fények sziporkázó visszaverődése. Ennél a tapasztalásomnál jutottak eszembe a korábban olvasottak, miszerint az eozinos kerámiamáz felszínén egy különleges fizikai hatás, a fény interferenciája hozza létre a fémes színeket. A falon magasan elhelyezett falikép több egymáshoz illeszkedő, fantáziadúsan változó absztrakt elemből áll össze, melyek színezése és felületi kialakítása is változatos. Megpróbáltam a tapasztalt változásokat a fényképeken is érzékeltetni.

Bokros Júlia 1966-tól készít kerámiákat, melynek technikáját önállóan sajátította el. A Zsolnay-féle eozintechnika lehetőségeit újította fel, mely munkában eszmei mesterének Zsolnay Vilmost tekinti. Falburkolatait, faliképeit, szobrait és kerámia alkotásait többségében a Zsolnay-kerámiák eozinmázas technikájának egyéni változatával készíti.

Az eozin az aranyszíntől a rózsabogár-zöldig színjátszó, fényesen csillogó vagy matt kerámiamáz. Az elnevezés a görög eos szóból ered, melynek jelentése hajnal, hajnalpír. Az eozin, Éószról, a hajnal istennőjéről kapta a nevét. Fémes fényű, lüszter-mázas kerámiákat a Közel-Keleten készítettek először. Az európai fazekasok a móroktól tanulták meg az aranyszínű ezüst és a vörös színű rézbevonat készítését és később olaszországi műhelyekben is készítettek fémmázakkal égetett edényeket. Az évszázadok során elfelejtődő technikát a 19. század második felében sokan próbálták megfejteni, reprodukálni. Hazánkban, vegyészei segítségével, Zsolnay Vilmos honosította meg ezt a technikát, és pécsi gyára tette világhírűvé.

---