Patrona Hungariae,
azaz, a Magyarok Nagyasszonya, Nagyboldogasszony; Szűz Máriának a magyar katolikusok által használt neve.
A „nagy” szó Mária föltámadásának és megdicsőülésének hitét hordozza, ugyanakkor Bálint Sándor néprajzkutató (folyamatban van Bálint Sándor boldoggá avatási eljárása) szerint utal a pogány Boldogasszony-tiszteletre.

A magas oszlop tetején, faragott talapzaton áll Szűz Mária (jobb kezében jogar), bal karján a kisded Jézussal, aki áldásra emeli jobb kezét, baljában az országalma. A szobrot néhány évvel ezelőtt restaurálták. A máshol található ábrázolásoktól eltérően a Holdsarlót és a gonoszt ábrázoló kígyót nem faragta meg az alkotó. A vaskorláttal szegélyezett talapzaton olvasható: Magyarország Nagyasszonya tiszteletére emeltették Koloszár József és neje Csapó Rozália 1918. évben.
Az oszlop közepén latinul és magyarul: „Ave Maria! Üdvözlégy Mária!”

A hagyomány szerint Nagyboldogasszony napján ajánlotta Szent István király az országot Mária oltalmába.
„Az ünnep hagyománya az ősegyházba nyúlik vissza – az V. században Jeruzsálemben megünnepelték már Mária elszenderülését (dormitio). Az ünnep tartalma szerint Jézus Krisztus nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária holttestét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ez a hit évszázadokon keresztül öröklődött a néphagyo-mányban is, s gazdag folklórhagyomány bontakozott ki körülötte. Amikor 1950-ben kiadott bullájában XII. Pius pápa katolikus dogmává tette Mária mennybevételét, voltaképpen a több évszázados folklórhagyományt és a vallási gyakorlatot ismerte el.

A ma énekelt Kölcsey–Erkel-Himnusz (Hymnus) előtt a katolikus magyarság egyik néphimnusza a Boldogasszony Anyánk… kezdetű – máig élő – népének volt. „
Sok helyen ma is felállva éneklik… .
Legkorábban lejegyzett szövegét Szoszna Demeter pannonhalmi bencés Énekeskönyvéből ismerhetjük, amelyet valószínűleg a Szombathelyen született Lancsics Binifác bencés szerzetes írt.
Az eredeti szöveg feletehetően 1710-1714 között keletkezett. Töredékekben megtalálható benne a versfejekbe rejtett Bonifacius név.

Jáki Teodóz bencés atya „szabadegyetemi” előadásain szívesen beszélt a „Boldogasszony-kultuszról”. Így mondta, írásaiban is szerepel:
„Megtiszteltetés, hogy Lancsics Bonifác bencés atyának, aki először írta le a Boldogasszony - ének első tíz strófáját, az emléktábláját Szombathelyen felavathattam. (A Boldogasszony anyánkról bővebben: Pannonhalmi Füzetek, a Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola hallgatóinak doktorátusi értekezései. 20. Szoszna Demeter György kéziratos énekeskönyve (1714-15) Írta: Gacs B. Emilián O. S. B., Pannonhalma, 1938.)”

Moldvában és Gyimesben Babba Máriának hívják. („… mert szép, Ő a legszebb….”)
Csángó változatát Teodóz atyától tanultam, CD-jére is ráénekelte.

„Nyisztor Ilona édesanyjától tanultam, a Szent Márton hegyén először (1714-ben) lejegyzett, cantio nationalisnak tartott Boldogasszony Anyánkat. Mindig öröm hallani, amikor a kacsikai búcsúban zeng, szívből árad az alapdallammal honosított textus: „Boldogasszony Anyánk, – régi nagy patrónánk, / nagy ínségben lévén – így szólít meg hazánk: / Moldováról, – édes hazánkról / Ne felejtkezzél – csángó magyarokról!…” (P. Jáki Sándor Teodóz OSB)

---