Komoly műelemzés Sz. Kürti Katalin - a tavaly elhunyt művészettörténész, a Déri Múzeum volt igazgatóhelyettesének - tollából:

"Liszkai Kováts Zoltán egy magvető alakját helyezte el a jobb oldalon különálló oszlopon, a negyedköríves felületen egy ötalakos, szimmetrikus kompozíciót hozott létre. Középen ökör és ló pányváját fogó csikós alakja, mellette kévét kötöző és bárányhoz térdelő leánykák, szélen gyümölcsöt szedő asszony és kaszáló paraszt jelenik meg. A férfialakok erőteljesek, öltözékük a Hortobágy közelségét mutatja. A gyümölcsöt szedő nő széles arcú, alföldi típus, ruhája magyaros népviselet. A két leányalak törékenységét a ruhák lágyan hulló, szép redőzetével hangsúlyozza a művész. Az egész művön ájtatos, szelíd hangulat uralkodik (ahogy ezt egyáltalán érzékeltetni lehet egy kétszeres életnagyságú kőplasztikánál), a „magyar áhítat" kifejezése. Az alapba erősen mélyített bas-relief egészséges emberek szép ábrázolása, idilli, problémamentes hangulat keltése. A háború előtt álló ország hivatalos művészetétől távol állt a társadalmi megrázkódtatás érzékeltetése, ugyanakkor célja volt az uralkodó ideológiák hangoztatása. A relief mellett, két címer közt olvasható felirat illusztrálja a mű eszmeiségét: ,,A föld szeretete a haza szeretete". Igazságtalanok lennénk azonban, ha elhaladnánk a mű értékei mellett. Liszkai domborműve dekoratív hatásokra törekvő nagyvonalú alkotás, a monumentalitás törvényeit értő és alkalmazó szobrász munkája. Színvonala, az épület rendeltetéséhez közelálló témája, imponáló méretei, az alakok, öltözékek etnikai érdekessége, népművészeti hatása időtállóvá teszi az eszmeileg kifogásolható alkotást."

---