Tulajdonképp, ha belép az ember a kerítésen lévő kiskapun semmi mást nem vesz észre, csak ezt az alkotást. Nem lehet látni a hatalmas egyetemi épületeket, semmit, mert először ŐKET kell megnézni!
Itt agyaltam napokig, besoroljam-e a lovasszobrokhoz. Mégsem teszem, mert ez a hatalmas méretű (másfélszeres életnagyság) állat sokkal nagyobb mint egy ló. No és persze nem olyan kecses.
Szerintem teljesen ellentétes a két alak, a törékeny nő, ráadásul akt, és a hatalmas szürkemarha. Valahogy a meghökkenésen túl, mégis rendben van az egész alkotás, úgy ahogy van. Az ember azt hiszi minden pillanatban, hogy lepotyog onnan a magasból a bika hátáról a nő, aztán rájön, hogy ez egy szobor...
Megyeri Barna, aki Medgyessy Ferenc tanítványa volt, ezért az alkotásáért kapta meg1965-ben a Munkácsy-díjat. Illetve ennek kisplasztikai változatáért.