A szobor eredetileg az épület másik, keleti oldalán funkcionált, mint medence-szobor. Nem tudom mikor tették át az épület nyugati oldalára, és fogyott el alóla a medence.
Kár a teljesen szokatlan testhelyzetben fekvő fiúalakért, aki a medence víztükre fölé hajtotta egykor a fejét. A szobor mellett naponta elmennek azok, akik autóval érkeznek, mert a hátsó bejárat mellé helyezték. Illetve akik sportolni mennek ki a főépületből, mert ők szintén itt hagyhatják el az épületet.
Környezete szépen rendezett volt a fotózás idején.
A szobor kicsit nagyobb az életnagyságnál, 200 cm hosszú.

2011. február: 'A bronzszobor egy mezítelen, szépséges fiatal fiút ábrázol, aki háton fekve, felhúzott térdekkel, könyökben hajlított karjaival egy kis vízmedence szélén furulyázik. Finoman feszülő, még kissé gyerekesen lágy formáival, göndör hajfürtjeivel, de férfiasságát már sejtető jegyeivel akár egy fiatal görög isten is lehetne. Költőiség árad belőle, ahogy elengedi, és átadja magát a zenélés örömének. Az örök ifjúság, a mindenek felett szárnyaló érzelmek kifejezője a szobor. Mostoha környezete viszont nagyon szomorú látványt nyújt. Keresgélés árán, épületek közé szorítva, egy kis zárt, elhanyagolt udvar sarkában lehet csak rátalálni. Lesenyei Márta szereti ugyan szobrai körül az intim tereket, de egy betonból való rideg épületcsoport révén keletkezett zug nem a szoborhoz illő környezet.'
Részlet Kratochwill Mimi: Lesenyei Márta című könyvének 17-18. oldaláról.
A könyv 1984-ben jelent meg. A szobor most, 2011-ben még mostohább körülmények között van.