A gyönyörű szép temetőkápolna közelében található sírboltban az 1938-ban elhunyt Mátyus Jánosné (Gelencsér Mária) és az őt 13 évvel később követő férje alusszák örök álmukat. A sír különlegessége, hogy a névtábláján egy gyászoló angyali alak támaszkodik. Mivel a tábla közepén a női név olvasható, és e felirat betűi nagyobbak is, okkal feltételeztem, hogy az egész síremlék már az asszony halálának évében elkészült - a férfi nevét pedig utólag vésték a sírkőre. Azonban a csodaszép és mondhatni misztikus szobor alkotójának kilétét az alkotói szignó ellenére is homály fedte.

A talapzatán ugyanis a Rákos József név olvasható, ezzel viszont az a bökkenő, hogy nem ismert egy ilyen nevű szobrász vagy kőfaragó sem. Egy valamelyest a képbe illő Rákos Józsefet azonban találtam: ő egy 1955-ben született enyingi grafikus és festőművész, aki történetesen 1973 és 1974 között pont a székesfehérvári Építők Képzőművészeti Körébe járt, tehát ha csak cirka egy évig is, de a városban lakott, és végül is miért ne készülhetett volna utólag, a hetvenes években a műalkotás? Talán azért, mert a II. világháború után az ilyesfajta síremlékek divatja leáldozott. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért tovább kutakodtam, és még egy veszprémi építőmérnökkel - akit szintúgy Rákos Józsefnek hívnak - is felvettem a kapcsolatot, mert ha nem is hozzá, de talán egy rokonához fűződik a mű. Viszont mint kiderült, nincs semmilyen köze a szoborhoz.

Március 1-jén Csutiné Schleer Erzsébet építész útmutatásának köszönhetően megtaláltam Fehérvár egyik legjelentősebb építészmérnökének, az ugyancsak a Szent Kereszt temetőben eltemetett Molnár Tibor sírját is. E síremlék alján egy számomra igencsak érdekes feliratot vettem észre: "RÁKOS BÉLA SZ. F. JÓZSEF UCCA 19." Egyből összeállt a kép: a Mátyus-sír esetében sem egy Rákos Józsefről van szó, hanem egy Rákos vezetéknevű illetőről, akinek a József (Attila) utcában volt műhelye. Tehát amit én keresztnévnek hittem, az valójában utcanév. A szignók stílusa ugyan nem egyezik, de ha jobban megnézzük az angyali szobor talapzatát, akkor leolvashatjuk róla az utca rövidítéseként szolgáló "u" betűt és a 19-es számot is. A Magyar Nemzeti Levéltár archívumában találtam egy velencei I. világháborús emléktáblát, melynek feliratait Rákos Béla székesfehérvári kőfaragó készítette el. Ezenkívül még Perkáta hivatalos honlapján akadtam nyomára a művésznek a hetvenes években ledöntött, de 2017-ben újraállított "csirói köröszt" néven emlegetett kőkereszt kapcsán - a fehérvári mester 1943-ban adományozta a feszületet a településnek.

---